Éjféli szikra

Az igazság pillanata

Valahol éreztem,hogy új napra virradt,még ha egy tó is választ el a vakítóan tündöklő égitesttől.Amint a homályos,puszta sötétség kitaszított magából,ugyanaz a látvány fogadott,csak nem a végtelenségig tartó űrben,hanem négy fal között.A fejem szédült,kavargott és a kusza gondolataim sem segítettek azon,hogy összeszedjem magam.Felültem volna,de a szédülés és a hányinger villámként csapott rám,bár nem ez volt az egyetlen akadály.Egy nehezék tartotta vissza a testem,ami leláncolt,mozdulni sem tudtam volna.Próbáltam visszaemlékezni az elmúlt éjszakára,de csak ürességet találtam.Foszlányokban megmaradt a tánc Dracóval és Markkal,Cho és Ced kibékülése,na meg Pansy játéka...utána semmi,mintha a többi eseményt kitörölték volna a kollektív tudatomból,még azt sem tudom,hogy hogyan kerültem ide,azt meg pláne nem tudom,hogy hol vagyok.Végül is ez volt a legkisebb gondom,mert a migrén pusztító volt,a testem totál zsibbadt,és amint próbáltam megmozdulni fájdalmas görcsbe rándultam.Áú!

Miután csillapodott a fájdalom,próbáltam felülni,de a hasamon fekvő valami mindig megakadályozott.Elhatároztam,hogy leszedem magamról,de amint megpróbáltam vissza is rántottam a kezemet,mert nem valamit,hanem valakit érintettem meg,pontosabban valakinek a kezét.

-Ez meg ki a franc?-suttogtam,de kezdtem bepánikolni.

Körül néztem,de még az orromig sem láttam el.Próbáltam kitapogatni a cuccaimat,amikor a kezembe akadt a pálcám.

-Lumos!

A pálca végéből fénysugár tört elő,amely tőlem számítva legalább egy métert megvilágított.Rávilágítottam a mellettem fekvő emberre és azonnal felismertem a szőke fürtjeiről,ami a tarkójára omlott.Mielőtt teljesen kétségbe estem volna,hogy mit keresek a volt barátom ágyában kutatni kezdtem a cuccaim után és meg is találtam az egyik ruhadarabomat,vagyis inkább kettőt,egy komplett fehér csipkés fehérneműszettet.A melltartóm meg a bugyim is a kezemen lógott,ami arra a következtetésre juttatott,hogy nincs rajtam.Igen,ezt hívják nehéz felfogásnak!Ellenőrzésképpen benéztem a takaró alá és igazából fel voltam rá készülve,hogy semelyik nem lesz rajtam mégis sokkolt a látvány.

Lassan,de realizálni tudtam a tényeket.Tegnap éjjel pár óra kiesett,tehát nem keveset ihattam,majd a volt barátom mellett ébredek meztelenül,és mindenhol fájok,a migrén pedig vaskorbáccsal kínoz.Ami azt eredményezi,hogy én és Draco...

-A francba!-káromkodtam el magam,persze suttogva,mert ezt a kínos szitut csak az emelné még kínosabbá,ha Draco felébredne.

Valahogy leemeltem magamról Draco kezét és kibújtam alóla,de ehhez az kellett,hogy a melltartómat meg az alsóneműmet ki kellett dobnom a kezemből.Miután megkönnyebbülten hallgattam tovább,ahogy Draco szunyókál kutatni kezdtem a ruháim után,de semelyik nem volt meg.Egy kis idő után megtaláltam a bugyimat,de ez természetesen nem volt elég,mert azért egy szál bugyiba nem sétálhatok át a Mardekár klubhelyiségén.Így keresgélés helyett kivettem egy fekete pólót Draco szekrényéből és felvettem.A fényt kilövellő pálcám segítségével megnéztem magam a tükörbe,de nem tetszett a látvány,kócos haj;elkent smink;Draco pólója,mezítláb egy hatalmas karika fülbevalóval a fülemben.Mint egy amerikai filmben megjátszott kurva.Csúcs!

Halkan kilopakodtam Draco szobájából és amilyen halkan csak tudtam becsuktam magam mögött az ajtót,bár a zár kattanása így is hangos volt.A Mardekár folyosói lakatlanak voltak,sötétek és végtelenül hosszúak.Az ember az orráig sem látott el,de mivel én legalább egymilliószor megjártam ezt a távot,jól tudtam tájékozódni.Ügyeltem is a néma léptekre,de persze ilyenkor is rosszkor voltam rossz helyen.

Közvetlen mellettem kivágódott egy ajtó és a tulajdonos ki is vágtatott volna,ha én nem állok az útjába.

-Nocsak,nocsak...-mondta a fiú bájos hangon.-Hol jártál hercegnő?