Éjféli szikra

Méreg

Amint magamhoz tértem fekete pusztaságba találtam magam,végtelenségbe nyúló sötét űrbe,kiszáradt;sivár tájjal körülöttem.A szél az arcomba csapott,amitől könnyek csordultak ki a szememből,hogy lecsöpöghessenek a kiszáradt talajra.Se a Hold,sem a csillagok nem mutatkoztak az éj leple alatt,csak a semmi vett körbe,aminek sem eleje sem vége.Mintha egy láthatatlan burokba ragadtam volna,amit senki és semmi nem lát,csak én.Hallottam az ég zengését,ami az égboltból visszhangzott egyenesen a külvilágból.

-Ébredj már fel!-kiáltotta valaki a messzeségből,de én csak a hangját hallottam,látni nem láttam semmit.Csak apró bizsergést éreztem a karomon,ahol megérintettek,éreztem egy ember kezét az arcomon,aki éppen eltűrte az arcomba lógó tincseket.Mindent és mindenkit hallottam és éreztem,de nem láttam őket és valószínűleg ők sem látták a reakciómat.Elvesztem a feneketlen mélységben,mindenkitől elzárva,mialatt a kívülállók csak az eszméletlen énemet láthatják,jelezni sem tudhatnék nekik.

-Hahó!Van itt valaki?-kiabáltam,de a hangomat visszaverte az égbolt és senki nem hallotta a segélykérésemet.

-Ne aggódj!Rendbe jössz!-hallottam ismét az ismeretlen hangot,de valahogy nem sikerült megnyugtatnia.

A következő pillanatban éreztem,hogy egy vasmarok kaparintja meg a karomat és a lábamat,majd felemel a padlóról.Én magam nem kezdtem el ebben a purgatóriumban lebegni,de éreztem magamon az érintését,ahogy cipelni kezdett.A csata hangjai háttérzajnak viszonyultak,hiszen innen csak egy több kilométer távolságból hallható tűzijátéknak tűnt.Durrogásokat és reccsenéseket hozott magával a szél,de csak annyira lehetett hallani,mintha egy autóban szóló lehalkított rádiót figyelnék.

Egyre több trappoló léptet hallottam magam körül,de még az aggodalmaskodó hangjuktól sem ismertem meg őket,jelenleg ismerős idegenek voltak.

-Vigyék fel a gyengélkedőre!-parancsolta valaki a távolból és volt egy olyan érzésem,hogy engem kell felkísérni.

-Jól vagyok,semmi bajom!-ordítottam,de ők semmilyen reakciómat nem észlelték.

Most egy újabb ember ért hozzám,megszorította a kezemet,miközben a másik egyre feljebb caplatott a lépcsőkön.Őt megismertem,mert amikor hozzám nyúlt a kilenc éves énem jutott az eszembe.

*

Amikor a kilencedik szülinapomon Harry megszöktetett és elvitt egy játszótérre,fel akartam mászni az egyik mászókára,de kisebb voltam,mint Törpilla,ezért nagyon féltem,hogy olyan magasból leesnék.Akkor még félelmetesnek tűnt a 130 centis mászóka és nem is kísértettem a sorsot,hogy én oda felmásszak és eltörjem az egyik porcikámat.A tesóm erre felvett a nyakába és felrakott a legalsó fokra,de nekem már ott tériszonyom volt.Mielőtt leugorhattam volna,Harry is felmászott és megfogta a kezem.Együtt mentünk át a mászókán,mialatt ő a bal én meg a jobb kezemmel kapaszkodtam.Persze,miután az utolsó előtti fokról leestünk a homokba jót röhögtünk a dolgon,de az a pillanat nekem örökre megmaradt,hogy ő segített és bátorított.Tudta,hogy kockázatos,de akkor is tovább hajtott.

*

Pontosan ezeket a mancsokat éreztem most is a karomon,amik arra biztattak,hogy ne adjam fel.Nem szoríthattam vissza Harry kezét,de annyit megtehettem,hogy tovább küzdök,ahelyett,hogy egymagam álljak itt a semmi közepén.

Amint meg is indultam valamelyik irányba valamit éreztem a hátamon,de az erős,izmos karok már nem tartottak,elengedtek.Helyette egy másik idegen kezdett el tapizni,de nem úgy,mint az előbbi,hogy próbál felrázni,hanem méregetett és tapogatózott.Valaki épp megvizsgált.A nyakamon is éreztem két ujját,valószínűleg a pulzusomat vizsgálták meg,de nem várhattam az eredményre,elindultam.Egyre csak a fekete semmit tapostam és sehol nem láttam kiutat,a kétségbeesés is kezdett hálót szőni az agyamban,amikor a pólóm elkezdett szakadni a vállamnál.Hallottam a textília szakadását,ahogy tönkreteszik a felsőmet,hogy megvizsgálhassák a vállamat.Mielőtt hallottam volna az illető diagnosztizálását én is szemügyre vettem a bal vállamat.Egy fekete seb tátongott rajta,amiből fekete érhálók bontakoztak ki,egyre csak terjedtek.Ekkor eszembe jutott a füstnyíl is,ami megsebzett,megmérgezett.