Éjféli szikra

Érzelmek kavalkádja

Egy szív ritmusa ütötte fel a fejét,ami megállás nélkül kalapált,akár a megakadt lemez.Néha-néha az üteme megugrott ez általában akkor következett be amikor mosolyogtam vagy mocorogtam.De nem csak ezt,hanem a felkelő nap sugarait is éreztem a szemhéjamon keresztül,ami egy új nap virradásának eljövetelét sugallta.Amint kinyitottam a szemem egy kék szemű fiúra lettem figyelmes aki a karjába zárva üldögélt a jakuzzinak támaszkodva és a tájat sasolta.Amint észrevette,hogy őt szuggerálom a tekintetét összekapcsolta az enyémmel és rám mosolygott.

-Jó reggelt álomszuszék!-vigyorgott rám,miközben kinyújtóztatta a végtagjait.

-Mennyi az idő?-kérdeztem sóhajtozva.

-Mindjárt dél!

-Komolyan?

-Aha!

-Miért kint aludtunk?-folytattam a további értelmetlen kérdéseimet,de mentségemre legyen,hogy nekem még nagyon reggel van.

-Te aludtál kint..nekem nem volt választásom,mert rám feküdtél!-kezdte az önsajnáltatást.-Nem mintha bántam volna!-vigyorgott pimaszul.

-És még itt vannak a többiek?

-Miért ne lennének?

-Képes vagy rá,hogy elengeded őket az ,,Igazak-hídjához" nélkülünk csakhogy kettesben lehessünk egész nap!

-Basszus!Hogy ez nem jutott eszembe!

-Tragikus!Most pedig elengednél?Lezuhanyzok!

-Öhm...nem!-makacskodott majd a karjával még jobban megszorított.

-Nem tarthatsz itt örökké!-sóhajtottam,de magamnak bevallva valóban kényelmes volt így a friss reggeli szellőben az ölében feküdni.

-Elengedlek..egy feltétellel!

-Nem zuhanyozhatsz velem!-szögeztem le.

-Basszus,tényleg!Miért csak neked jutnak az ilyenek eszedbe?

-Ha nem azt akkor mit akarsz?

-Most,hogy mondod valóban jó alku tárgy lenne ez a fürdés dolog!-kuncogott.

-Draco!Bökd ki!Mit akarsz!

-Nem kell a házban maradnunk,de légyszi ne menjünk el ahhoz a hülye hídhoz!-könyörgött.

-Talán tériszonyod van?-nevettem fel,mert így hirtelen tényleg eltudtam képzelni a félelemtől reszkető Dracót egy hatalmas szakadék feletti völgyhíd közepén.

-Nem,nincs tériszonyom!Csak nem akarok elmenni,mert tuti,hogy megint összekapunk!-bökte ki végre.

-Amiatt aggódsz,hogy összeveszünk?

-Igen!-vágta rá,mintha egyértelmű lenne.

-Figyelj!Tény,hogy a kirándulás első felén kicsit összekaptunk,de az nem azt jelenti,hogy a mai nap is össze fogunk!Nincs kőbe vésve!

-Nem erre gondoltam!

-Akkor mi miatt vesznénk össze,hm?-kérdeztem a fiút,miközben az ölében felé fordultam,hogy a szemébe nézhessek.

-A híd lényege az érzések kifejezése!A szerelem,harag,féltékenység,meg tudja fene és mindegyikről őszintének kell lennünk!

-Ha nincs titkolnivalód akkor félnivalód sincs!

-Semmit nem titkolok előled jól tudod!De mi van ha a féltékenységre vagy a haragra lépünk rá?Őszintének kell lennünk és ha felmerülne egy olyan téma mi 10.000 méter magasban is összekapunk vagy ha a haragra lépek rá akár a híd közepén is neki ugranék Lautnernek!Ebből semmi jó nem sülhet ki!-győzködött.