Éjféli szikra

A Szellemszállás

Draco kísértetiesen emlékeztetett egy mesébe illő fő gonoszra, illetve nem is egyre.Ott volt például benne a Gonosz Boszorkában rejlő hátsó szándék, Demóna gyilkos és bosszúszomjas tekintete, Jafar sötét vigyora és Szörnyella telhetetlen vágya, hogy az emberekből bőrkabátot csináljon pöttyös dalmaták hiányában.Bár tetszett a látvány és a kárörvendés fel is tudott volna emészteni, de hiányzott Draco égszínkék szeme, ami az igazi élet utáni sóvárgást tükrözte.Viszont az öröm és a siker is csak úgy hullámzott bennem, mivel már szó szerint lehetetlen, hogy valaki visszavarázsoljon az eredeti Stellává.Az a parányi esély is elillant, mert Draco volt az egyedüli, aki képes lett volna engem visszarántani.

-Öcsém!-kiáltott fel Lautner,miközben közelebb lépett Dracóhoz,hogy jobban szemügyre vehesse.-Felcsaptál egy emós rocksztárnak?Király!

-Nem!-jelentettem be hirtelen.-Ugyanaz az átok csapott le rá, mint rám.-magyaráztam az értetlenkedő fiúnak.-Ő már nem ugyanaz, aki régen volt!

-Ez így igaz.Ez a jobb kiadásom.-mondta Draco pár perc hallgatás után eléggé mély hangon.-Minden megváltozott..-jelentette be a fiú,mialatt kikerülte Lautnert,hogy elém léphessen.Úgy mosolygott rám, mint aki megnyerte a csatát, de közben végigcsalta a játékot.A szemébe nézve a saját szememre figyeltem fel, ami Dracóéhoz hasonlóan feketén és üresen meredt mindenkire.Az egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrte és egyre csak közelebb hajolt hozzám.A keze végigsimította a vállamat egészen a nyakamig, amíg az államig nem ért, ekkor a kezem megtorpant, az ujjain lévő hideg vaskarikák pedig az állcsontomba vájtak.-Úgy ahogy a többiek...már te sem érdekelsz!

A fiú elengedett és elhúzódott előlem,hogy még véletlenül se kelljen hozzám érnie.Lautner,mintha egy showműsort tekintene meg,úgy nézte végig a jelentet,egészen a csalódott arcomig.Miután Draco hátrébb állt egyenesen Lautnerhez lépett,aki meglepetten nézett a közeledő fiúra.

-A tiéd lehet!-mutatott rám Draco.-Nekem nem kell és ha észnél vagy te is rájössz,hogy csak időpocsékolás.Ha...-folytatta volna Draco,de nem igazán tudta,mert félbeszakítottam azzal,hogy egy kaviccsal fejbe vágtam.A fiú a fejét masszírozva morcosan hátranézett egyenesen rám,mivel eléggé egyértelmű volt,hogy ki követte el ezt a ,,súlyos" merényletet.

-Hoppá!Úgy tűnik nem tudok dobni...a hátadra céloztam.-mondtam neki kuncogva,mialatt felvettem még egy követ.

-Ha azt is nekem merészeled dobni esküszöm,hogy olyat kapsz...

Draco nem tudta befejezni immáron a második mondatát,mert a poklok poklában lévő beszélgetésünk közepébe még két ember berobbant.Cho és Diggory.

-Basszus!-kiáltott fel a most érkező fiú.-Cho!Ezzel lesz egy kis gubanc!

A megszólított lány elő lépett és beállt a körünk közepére,hogy inga szerűen nézzen egyszer Dracóra majd rám.

-Mi a hézag?-kérdezte Lautner,mikor két új jövevény közé lépett.

-Gáz van!-állapította meg Diggory.

-Ja!Most mindketten bekattantak!-értett egyet Lautner.

-Én is itt vagyok ám!-közöltem velük szinkronban Dracóval.A fiú egy pillanatig rám nézett majd újra a többieknek szentelte a figyelmét,mondjuk én sem pazaroltam rá több időt.

-Elvesztettük Stellát...örökre.-mondta Cho szomorkásan.

-Miért is?-kérdezte Lautner,aki most már egyfolytában engem méregetett.

-Stella csak akkor lesz újra igazi önmaga,ha Draco visszarántja a valóságba!Viszont most Draco is átváltozott olyan...értitek mivé és így semmi sem ösztönzi arra,hogy segítsen Stellán de ha még meg is lenne akkor sem sikerülni,hiszen kifordult önmagából!-magyarázta Cho.-Ez így reménytelen!