Friss szellő simogatja az arcom,a lábam alatt a fű selymes és kellemesen csiklandoz,hét ágra süt a nap,amit a kéken elterülő égbolt tesz teljessé.Több hektárnyi területen pipacsok,százszorszépek és virágzó pitypangok illatoznak amerre csak a szem ellát.A szakadék szélén állok és lenézek a pusztaságra,melyen csak a tűz,a hamu,és kiszáradt növények látszanak.A lábam előtt a szakadékba kapaszkodva ott van ő,ahogy segítségért kiabál,miközben az ujjai szép lassan eleresztik azt,ami visszatartja a pokolba való zuhanástól.Könyörögve tekint rám,hogy mentsem meg a haláltól.
-Segíts!Kérlek!-kiabálja,de a hangját a pokolba vezető út visszhangozza.
Megragadtam a pokolra ítélt kezét és szorosan fogtam,hogy ne essen le a mélybe.De a keze a tűz melegében izzadásnak indult és már épp,hogy csak 4 ujja tartja a magasba.Gyorsan megfogtam az alkarját is,hogy könnyebben felhúzhassam és már csak-csak sikerült a fény világába jutnia,de ekkor a fiú megragadta a másik kezemet is és a túl nagy lendülettől mindketten a mélybe zuhantunk.Ezután már csak a tűz lángjait és a parazsak melegét lehetett érezni a sötét homályban,ahonnan soha nem is volt,és soha nem is lesz kiút.
*
Pontosan ebben a pillanatban ébredek fel verejtékezve,halálra rémülten hajnali négykor az ágyamban.Pár perc mindig kell,hogy rájöjjek ez csupán álom volt,de már három hete ugyanígy alszom és még egyszer sem jöttem rá,hogy hogyan mentsem meg a fiút,vagy egyáltalán meg tudom e menteni.Lehetséges,hogy ez a karma,hiszen már három hete nem láttam őt,de mégis ő kísért az álmaimban.
*
-Én a helyedben fogtam volna a lábamat és rátapostam volna a kezére!-ugratott Cho.
-Csak álom volt,nem mindegy?-kérdeztem tőle teljesen jogosan.
-Addig oké,de már 21. alkalommal!Ez nem normális!
-Ez az egész nem az!
Hirtelen elém állt Cho,hogy eltakarhassam valaki elől.
-Mi az?Vagyis ki az?
Egy pillanatra megfordultam,hogy lássam a személyt,aki nyuszit váltott ki a barátnőmből,de sejthettem volna.
-Egyáltalán miért szakítottál Cedriccel?-vontam kérdőre.
-Figyi,tudom,hogy már megbeszéltük és tudom,hogy csak féltékennyé akartad tenni azt a tuskót,de akkor is fáj,hogy csókolóztatok.-szomorkodott Cho.
-Ha nekem megtudsz bocsájtani,neki miért nem?-kérdeztem.
-Hagyhatnánk a témát?-kérlelte Cho.
-Oké!De ismerlek és jól tudod,hogy lesz ez a búcsúztató bál!Kivel akarsz menni ha nem vele?-vontam kérdőre.
-Kit is búcsúztatunk?
-Honnan tudjam?Valamilyen tanárt!-vontam meg a vállam,miközben Chót magam mellé helyeztem,hogy tudjunk tovább menni.
-Öhm...
-Mi az Cho?
-Már valaki elhívott!-suttogta.
-Ezt úgy mondod,mintha baj lenne!Ki az?
-Nem ismered...-mondta Cho,miközben megszaporázta a lépeit.
-Attól még a nevét elmondhatod!
-Mindegy...te kivel mész?-terelte a témát.
-Nem megyek.-válaszoltam egyszerűen.
YOU ARE READING
Éjféli szikra
Romance,,A csók szikra,mely lángra lobbantja a tüzet." -Draco, Draco Malfoy!-mutatkozott be a ,,szőke herceg" Érzelmek kavalkádja lett úrrá rajtam,de ezek nem tükröződtek az arcomon. -Stella! Stella Potter! A fiú arckifejezése döbbent lett. Legalább nem cs...
