Éjféli szikra

Néha túl késő

,,Je vous aime",tehát szeretlek.Egész éjjel ez a szó lebegett a szemem előtt megállás nélkül,emlékeztetve az egyik legnagyobb hibámra.Az a legrosszabb az egészben,hogy igaz.Tényleg megszerettem Dracót,de számára csak egy játék voltam és az a sok kimondott szó nem jelentett neki semmit.Mintha Draco egy bolygó lenne én meg egy mellette elhaladó üstökös,aminek az ideje meg van számlálva.Egyszer az az üstökös úgyis elhagyja a bolygó környékét vagy felrobban.Az én forgatókönyvemben a bolygó robbant cafatokra,de a közelébe lévő üstökös is darabokra hullott.De ahogy múlik az idő a harag is csillapodik és egyre kevésbé fáj.A héten összesen kétszer találkoztam Dracóval.Egyszer bájitaltan után.

*

Éppen jöttem ki a teremből,amikor összeütköztem vele.Sápadt volt,a szeme karikás,a haja csapzott,és nem éppen egy vidám életkedvvel ballagott Piton órája felé.Amikor nekimentem,már reflexből el is lökött volna,hogy menjek félre,de felismert.Mintha egy rég elfeledett emlék lennék,akit fel akart volna eleveníteni.Legalábbis ez sugárzott a tekintetéből.

-Stella...-szólalt meg,de elharapta a mondatot.Úgy látszik nagy hatást keltettem rá,már csak azzal,hogy meglátott,de bennem csak a düh halmozódott fel ismét.Már gondolkodtam rajta,hogy mit mondjak neki.Mivel vágjak vissza,ami felérne azzal a sok hazugsággal és álnok tervek szövésével,amik személy szerint nekem szóltak?Semmit.Tőlem már nem érdemel semmit.

Kemény határozottsággal elmentem mellette,mintha csak egy átlátszó szellem lenne,akin mindenki átsétál.Mondjuk ez már a szellemekre is sértés lenne.

*

Ez volt szerdán.Nem éppen a hét fénypontja volt,de a szombathoz képest az a nap Disneyland.

*

Az egész hetemet Chóval töltöttem,hogy kicsit eltereljem a figyelmemet,így szinte minden nap a vásárlás volt a napi rutin.Roxmorts összes boltját bejártuk és már gyakorlatilag jobban ismertem,mint a saját tenyeremet.Szombat délután is a faluba vezetett az út,az összes diákkal egyetemben.Az egész suli sürgött-forgott a butikok és kocsmák körül.Az utcán alig volt levegő,akkora tömeg gyűlt össze.Mindenki kezében volt egy nyalóka vagy a heti újság,amit izgatottan olvasgattak.Cho már látta,hogy a lábam majd leszakad,így inkább leültetett egy sarokba egy kisebb dióbarna színű padra,hogy ott várjam meg.Legalább negyed óra eltelt,de még mindig nem jött ki a boltból.Ekkor határoztam el,hogy bemegyek a mögöttem lévő sikátorba.Legalább felfedezem Roxmorts legeldugottabb részeit is.Persze hiba volt.

A mohás és elfeketedett téglák sorai a végtelenségig nyúltak,amíg már csak egy fekete lyuk maradt.Egyre beljebb férkőzve a sikátor falai csak szűkültek,csak pár métert kell mennem és összenyomnak.Néha egy-egy hangot hallottam a sikátor végéből,de nem akartam belegondolni,hogy mi adhatta azt ki.A falakban volt egy két ketrec formájú ajtó ahonnan orrcsavaró bűz áradt.Minél előbb kiakartam jutni abból a sikátorból,az még mélyebbre vitt.Akárcsak egy dzsungelben,a szíve felé közeledve eltévedtem.Minden irányból csak a fekete ösvény vezetett,egyedül a felettem lévő alkonyuló égbolt adott világítást.Komolyan kezdtem bepánikolni.

Mintha hallucinálnék egy szó ismétlődő sorozatát hallottam.,,Stella", a nevemet visszhangozták.Ez a sikátor túlságosan megbolondított,de nem volt ezzel egyedül.Végre megtaláltam a hang forrását,ami csak pár centiről jött tőlem.Megfordultam és azt a személyt pillantottam meg akit a legkevésbé akarnék,hogy a mentő lovagom legyen.Draco alig pár miniméterre állt tőlem hála ennek a sikátornak.Most még rosszabbul festett,mint a minap.Egy hulla is jobban nézne ki nála,de a külseje hadd legyen az ő problémája.