Éjféli szikra

Hamar bealkonyul

Mintha mindenhol szivárvány bontakozott ki volna a láthatáron,olyannyira boldog voltam.Igaz,hogy a kilátásokat egy légből kapott vihar,pillanatok alatt romba dönthetne,de ugyebár a jelennek éljünk.

Végre valahára magamnak is és Dracónak is bevallottam az érzéseimet,bár nehéz szülés volt.A kapcsolatunk virágzik,de,mint minden küzdelemben itt sincs hiány az akadályokból.Jelen esetben Pansy és Cedric az.Párhuzamosan eljátszottuk egymással,hogy egy kamukapcsolatban vagyunk,de miután tisztáztuk az érzéseinket őket is ki kéne szabadítani a hazugság hálójából.Aznap este Draco,igaz ragaszkodott hozzá,hogy vele aludjak,de én a saját ágyamban aludtam,ahogy ő is.Az együtt alvás még túl korai lenne és egyenlőre elegem van a komplikációkból.

Mint,ahogyan egy nyolc éves gyerek ugrik ki az ágyból,hogy kibontsa a karácsonyi ajándékait,úgy én is kiszökelltem a tükör elé és készülődni kezdtem.Fekete farmer egy fekete övvel és láva-piros színű pólóval tökéles lesz egy friss őszi reggelre,főleg úgy,hogy majdnem belevertem a fejem a szekrényembe,ami után a homlokom egészen megközelítené a felsőm árnyalatát.

Gyakorlatilag kitéptem az ajtót a helyéről,amikor kirohantam a folyosóra egyenesen Pansy karjaiba.Meglepte a kirohanásom,és majdnem hátraesett,de sikeresen megkapaszkodott belém.Most már tökéletesen gyűrött a szurokfekete farmer kabátom.Csodálatos!

-Szia...Pansy!-köszöntem neki zavartan.Ez kínos beszélgetés lesz.

-Potter?-kérdezte,de olyan hangnemben,mintha ő egy felsőbb hatalom lenne én meg egy semmirekellő halandó.-Hogy merészelsz hozzám érni?Az engedélyem nélkül!-förmedt rám.

-Ó,bocs!Talán be kellett volna jelentenem a titkárodnál,hogy neked megyek?Majd legközelebb!-gúnyolódtam,de nem jött be neki a szarkazmusom.

-Ha már így az utamba kerültél...Nem láttad Dracót?Azt mondta együtt reggelizünk,de nem jött el!Biztos virágot hoz vagy ilyesmi...-gondolkodott,persze feleslegesen.Erősen kétlem,hogy képes lenne gondolkodni.

-Figyelj Pansy...-néztem abba a gyilkos barna szempárba.-Tudom,hogy csak eljátszottátok,hogy együtt vagytok!Kibékültünk,szóval nyugodtan meglengetheted a fehér zászlót!Együtt vagyok Dracóval.-a mondatom végére vettem egy mély levegőt és vártam a ketyegő bomba robbanását.

De semmi nem történt.Pansy mintha teljesen leblokkolt volna és a talajba gyökerezett volna a lába.Végig engem szuggerált,és a feje egyre jobban kezdett hasonlítani a pólóm színéhez.Elég feltűnően fojtotta vissza az érzelmeit és őszintén?Ha minden kirobban belőle nem akarok a helyszínen lenni.Majd egy morgásszerű vicsorgást hallatott felém,és sarkon fordulva elviharzott.

*

Draco legalább kétszer nekiment a falnak,miközben készülődött.A fekete farmerját mire felhúzta,már ,,kétszer elmúlt karácsony".A haját gondosan befésülte és már majdnem fél pucéran rohant ki a Roxfort folyosójára,amikor felkapott egy pólót.Egy liter arcszeszt burított magára és már el is hagyta a szobáját.Szó szerint minden barna,hullámos hajú lány után megfordult,de semelyik nem én voltam.Már komolyan elgondolkodott rajta,hogy egy bűbájjal felhangosítja a hangját,hogy úgy kiabálhassa,hogy:,,Stella!".De az egyre közeledő személy megakadályozta benne.Cedric.

-Hé Malfoy!Nem láttad Stellát?Le volt dumálva,hogy találkozunk a tónál,hogy megnézzük a napfelkeltét,de nem jött el!Kár,mi?Csodálatos randi lett volna!-adta a lazát,de még a vak is látta,hogy csak cukkolni akarta Dracót a kamu kapcsolatával.Szinte már röhejes volt.

-Fizikai fájdalmat okoz téged félbe szakítani Diggory,de álljál takarékra!Stellával rendeztük a dolgokat,ő már az enyém!Szóval vagy leszállsz róla,vagy kidekorálom a pofádat!-fenyegette meg Cedet,majd elmosolyodott,de azzal a ,,most meghalsz" vigyorral.-Kellemes napot!-köszönt el,mielőtt Cedric megszólalhatott volna.Pansyhez hasonlóan még ott ácsorgott pár percig,majd lógó orral elhúzta a csíkot.