Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️1.rész☁️

Kollégiumban lenni, olyan mint ha már a saját életedet kezdenéd el. Önmagadról kell gondoskodnod. Magadra mosol, főzöl ha kell, takarítasz. Persze, egy szobában laksz és van szobatársad. Volt akkora szerencsém, hogy legjobb barátommal kerülhettem be, Park Jiminel. Ketten vagyunk egy szobában, de persze vannak szomszédaink is, hiszen nem a miénk az egész kampusz. A mi részlegünkön, csak Omegák lehetnek, egy Alfa se lépheti át a küszöböt, mert az kicsapással is járhat. Szigorú egy intézményben vagyunk, ez a rosszabbik oldala. Hiszen még mindig szabályokat szabnak ránk, tilos bármilyen káros-függőséget okozó szenvedély, este nyolc után, ha meglátnák kint, büntetést kapsz. A tanárok és az igazgató szigorúak.

Az egyik épület az Omegáké és a másik, ami velünk szemben van, az Alfáké. Az iskola két utcányira van, ott pedig olyan, mint ha egy láthatatlan elválasztó vonal lenne, nem nagyon mehetünk ott se egymás közelében. Az iskola mindent elszeretne kerülni, ezért vannak a szabályok, amiket létrehoztak.

Lassan nyolc óra lesz, ezért csak lemegyek az épületbe nyíló ajtóhoz és azt kinyitva levegőzöm egy kicsit. Este szeretek egy kicsit levegőzni még, sok stressz van a diákokon, főleg, hogy az utolsó évem itt. Világosabb barna, hajzuhatagomba bele túrok és kicsit összébb húzom a pulóveremet magamon. Mivel ősz van, az időjárás se a legjobb.

Hirtelen megcsapja fülemet egy csapat fiú nevetés, de ahogy rájönnek, hogy hangosan nevetnek, lejjebb is veszik a hangerőjüket. Kíváncsian megyek és állok meg az épület oldalánál, ahonnan ki pillantok.

Csak fejemet dugom ki, és ahogy meglátom kik vannak ott, szívem gyorsabb tempót kezd el diktálni.

Sötét hajzuhataga, szokás szerint kicsit szemébe lóg, fehér pólója és hozzá a fekete dzsekije van, és az a fekete bakancs. Ujjai közt a méreg, amibe olyan jólesően szív bele és fújja ki a füstjét. A dzsekije rendesen feszül rajta és combjaihoz is fekete farmerja. Olyan helyes, csak kár, hogy ő más mint én.

Igen, ő Kim Taehyung. Akihez valami miatt, nem tudom még, de furcsa érzések húznak. Mellette legjobb haverjai, Jung Hoseok, Min Yoongi és Kim Namjoon.

Sokszor kilógnak,csak, hogy eltudjanak szívni egy vagy több száll, bűz rudat.

- Baszki, jön Mrs.Park!- mondja halkan Hoseok és gyorsan elbújnak a kukák mögé.

Mrs.Park pedig tényleg jön, de annyira szerencsétlenek, hogy véletlenül leütnek egy üveget. Ezt a tanárnő is meghallja, megfordul és kopogó cipőjével arra veszi az irányt.

Számat kezdem el rágcsálni, nem hagyhatom őket ekkora slamasztikában.

Gyorsan kijövők a rejtek helyemről és közelebb sietek, mielőtt oda érne.

- Mrs.Park.- szólítom meg, ezért felém fordul.

- Jungkook, mit keres maga kint?- áll meg előttem.

- Nagyon rosszul tetszek lenni tanárnő, és levegőzni szeretem volna.- gyűrögetem pulóverem alját és próbálom eljátszani, hogy tényleg rosszul vagyok.

- Ohh, láza lenne?- fog homlokomra.

- Nem hinném.- rázom meg fejem.- Csak egy kis rosszullét. - mondom zavartan.

- Igen, nem érezném erősödni az illatát.- bólogat és kezét is elveszi.- De nagyon jól tudja, hogy nem jöhet ide le! Magának veszélyes itt lennie, ilyen későn!

- Tudom, és nagyon sajnálom.- hajolok meg enyhén.

- Ha ilyen lenne, ajánlom az ablakot vagy ha ki is jönne, az ajtóban maradjon.

- Rendben, köszönöm.- hajolok meg megint.

- Most pedig irány aludni, ha jól tudom holnap dolgozat lesz Mr.Kim úr óráján.- tessékel el, közben jön velem.

- Igen, tanultam rá.- pillantok hátra és pont elkaptam azt a két fekete izzó szempárt az Alfától és már a fal mögött voltam, hogy bemenjek az épületbe.

A szobámba belépek és legjobb barátom, kíváncsian vizslat engem.

- Miért vörös az arcod?- de nem válaszolok, helyette az ablakhoz lépek és az Alfákat nézem, akik még mindig kint vannak.

A feketeséget figyelem, minden mozdulatát. Szerintem megérezhette, mert hirtelen néz fel, pont az én ablakomhoz és egyenesen egymás szemeibe nézhetünk. Miután eljut ez a tudatomig, hogy konkrétan egymás szemèbe bámulunk, gyorsan elhúzom a függönyt és befekszem az ágyamba.

- Aludjunk Jimin.- veszem le a pulóverem, így csak pizsamám van rajtam, a takarómat magamra húzom.

Másnap az iskolában, minden úgy ment, ahogy szokott. Megírtam a dolgozatott, ami tuti jó lesz, jó kell lennie. Sokat tanultam rá.

- Remélem meg lesz a hármas. - megyünk ki az épületből Jiminel.

- Ha tanultál, meglesz.- fogom meg táskám pántját, vállaimon.

- Tanultam, hogy meglegyen.- megyünk a kollégiumba.

- Akkor ne aggódj Chim.- mosolygok rá.- Ma neked kell ráment csinálni.

- Az volt ebédnél is.- sóhajt.

- De tudod, hogy imádom.- nézek rá aranyosan, ami mindig beválik.

- Legyen.- forgassa meg szemeit.- De cserében, te mész le mosni!

- De-

- A-a.- rázza fejét.- Legyél jó fiú Kookie.- mosolyog rám, most már ő.

- Ilyenkor utállak.- mondom drámaian és a kolihoz is érünk.

Ahogy ígértem, a szennyest egy kosárba raktam és levittem a mosóba. Elsőnek a sötétebb ruhákat dobom be egy húsz perces programra, a kedvenc öblítőmmel. Vannak lent még páran és mosnak, mint én. Ez közös az Alfákkal, ide mindenki jöhet.

- Hey.- áll be mellém valaki, az illata mint a csokoládé.

- Igen?- fordítom felé fejem és meg is lepődöm. Ez Kim Taehyung.

- Tegnap, mikor elterelted Mrs.Park figyelmét.- kezd bele.

- Semmi sem volt.- jövők zavarba és próbálom tartani tekintetét, de nehéz, sokkal nagyobb rendű mint én.

- Kösz, Namjoon levert egy üveget és azt hittem lebukunk.- igazából, annyira nem is tudok figyelni arra amit mond, jobban leköt a mély hangja, és jóképűsége.- Lejárt az adagod.- hoz vissza a vallóságba. Ennyi ideig bámulhattam?

- Ohh.- megyek gyorsan, kiszedem és bedobom a másikat. Nem akarok így viselkedni a közelében, semmit nem akarok tőle. Ő csak egy Alfa, semmi több.

- Omega vagy ugye? Az illatod, meg néha látlak.- fordulok meg.

- Igen, omega vagyok.- mit akar még tőlem? - Te pedig Alfa. - dőlök a mosógépnek és karjaimat összefonom.

- Igen.- bólint.- Miért segítettél? - kérdezi kíváncsian.

- Hát...- gondolkozom el.- Láttam bajban vagytok és gondoltam segítek.- rántok vállat.

- Csak ezért?- húzza fel szemöldökét.

- Igen.- bólintok.

- Miért csapod be magad Jungkook?- tudja a nevem? Hát persze, hogy tudja.

- Nem értelek.- nézek el más fele és karjaimat is leengedem.

- Jungkook.- hallom meg hangját sokkal közelebb magamhoz.- Te is tudod, hogy a Lunád és az Alfám egymáshoz kötődnek.- támaszkodik meg derekam mellet két karjával, és úgy szuggerál engem.