Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️30.rész☁️

Hajnalban lemegyek a konyhába, mert egyszerűen nem tudok aludni. Taehyung édesen alszik, nehezen bújtam ki karjaiból. Ahogy belépek, meg is torpanok. Apu ül az asztalnál, miközben egy bögre van kezeiben. Ő is felkapja rám fejét, egyikünk se tudja mit kezdjen. Zavartan lépkedek a szekrényhez és veszek ki egy bögrét. Engedek bele vizet és a mikroba rakom, ezután előveszek egy tea filtert. Lejár az idő, ami a kis csipogás jelez. Benyúlok a bögréért, de ahogy megfogom megégeti a kezemet, ezért eldobom és hatalmas hanggal érkezik a földre. Fájdalmas fogom a sértet részt, majdnem hogy elsírom magamat.
Apu megfogja a kezemet és a csap alá rakja, miközben a hideg vizet megengedi rá. Ahogy a kezemre megy a víz, kezd jobb lenni. Zavartan pislogok, fogalmam sincsen mit mondjak.

- Nem szeretnélek elveszíteni fiam.- kapom fejem apu irányába.- Nem tudom, hogyan fogtok boldogulni, egy kis baba nagy felelőség. - néz mélyen szemeimben, közben kiveszem a kezem a csap alól. - Egy megfelelő környezet kell neki, ti pedig még iskolába jártok.

- Már csak kis idő van belőle.- szolok közbe.

- Jungkook munkátok sincsen, te pedig terhes vagy!- fog fejére és erősen gondolkozik.

- Tudjuk apa-

- Nem, nem tudjátok! Aggódom érted!

- Apu, hallgass meg!- kérem meg.- Üljünk le.- fogom meg kezét és kérlelően, szinte könyörögve nézek szemeibe.

Leülünk egymással szembe az asztalhoz és minden figyelmét nekem szenteli.

- Nem így terveztük, mi sem akartunk még gyereket.- kezdek bele. - De megtörtént és nem fogom elvettetni, ő is egy élet. Belőlem és Taehyungból van, akit nagyon szeretek. Tudjuk mekkora felelőség, beszéltünk róla. Taehyung már nyáron elkezd dolgozni az apjának, hogy megteremtse az anyagiakat. Engem sajnos nem enged munkát keresni.- húzom el egy kicsit számat.

- Jól is teszi.- bólint, amit halványan megmosolygok.

- Apu csak bíz bennünk.- fogom meg kezét, amit nem vesz el. - Kérlek!

- Legyen.- sóhajt.- Bármennyire is tartom ezt az egészet egy felelőtlen döntésnek. Segítség kell, csak szóljatok.

- Köszönöm!- kelek fel boldogan, ezért ő is mosolyogva és megöleljük egymást.

- Most már irány az ágy.- válunk el.- Biztos az unokám is álmos.

- Igazad van.- bólintok vigyorogva.- De felkell söpörnöm.

- Megcsinálom.- fordít meg és ad nekem egy kisebb kezdő lökést.

- Jó éjt!- megyek fel és boldogan fekszem be szerelmem mellé.

Reggel a szemeim kipattannak és a fürdő szobába rohanok, hogy kiadjam azt, ami bennem van. Eddig még nem hánytam, úgy látszik lehet mostantól fogok. Pedig azt hittem, hogy azok a szerencsések közzé tartozók, akik ezt megúszták. Miután úgy érzem, semmi más nem fog eltávozni belőlem. Fogat mosok és megcsinálom a reggeli rutinomat. Kissé álmosan lépkedek az ajtóhoz, nem akarom még felkelteni Taet, had aludjon. Nappaliba veszem le az irányt. Elfekszem a kanapén, a tévét bekapcsolom, kedvenc csatornámra rakom, amin a régi sorozatokat adják és azt kezdem el nézni.

Apu megbékélt a tudattal, hogy terhes vagyok. Remélem párom szülei jól fogják fogadni a hírt. Nagyon reménykedem benne. Taehyung dolgozni fog és suliból is már csak vizsgák vannak hátra. Ezeket pedig kibírjuk fel lábbal is. Kicsit megvagyok könnyebbülve, de eszembe jut, hogy lakást kell keresni, a kicsinek mennyi minden kell. A súlyok nem tűnnek el a vállaimról. Az év végi vizsgákra valló tanulások, a lebukás veszélye és persze a pénz. Nekem is elkellene mennem dolgozni, hogy azzal segítsem előrébb magunkat.

- Jungkook!- hallom meg szerelmem hangját.

- Nappali!- kiáltok vissza, bárhol is legyen.

- Miért nem keltettél fel?- ballag be a helyégbe és óvatosan fekszik rám, féloldalasan. Fejét hasamhoz rakja.

- Édesen alszol.- vezetem kezem hajába.- Apuval beszéltem hajnalban és nem haragszik, bízik bennünk.- mesélem el.

- Tényleg?- néz fel rám kíváncsian.

- Tényleg.- bólintok.

- Ennek örülök.- puszil hasamra, amit megkell mosolyogjak.- Ma már megyünk vissza.

- Összepakolok akkor és anyuéktól elköszönünk.

- Apuékat pedig felhívjuk és elmondjuk a hírt.

- Nem személyesen?

- Nem, nincs időnk elmenni megint oda.- mondja, amiben teljesen igaza van.

- Igazad van.- bólintok.

~-~

Miután vissza tértünk a kollégiumban, majdnem ugyan úgy mennek a dolgok, mikor eljöttünk. Szerencsére párom szülei, nagyon jól fogadták a hírt és mindenben támogatnak. Barátaink pedig, azt hitték viccelünk. Aztán az alfák érezni kezdték babánk kis aromáját, amit tényleg akkor lehet érezni, ha nagyon koncentrálsz, vagy úgy cselekszel, mint Taehyung és a fejedet a hasamhoz nyomod. Végül ők is nagyon jól fogadták és már azon ment a vita, ki lesz a keresztszülő és fogadásokat kezdtek rakni, hogy milyen nemű lesz a csöppség. Hihetetlen egy társaság.

Az iskolai dolgok nagyon jól mennek, bár sokat kell tanulni. Taehyung pedig minden este átszökik hozzám, mert nélküle, nem tudok aludni. A hasam is ha, nagyon rástresszelek valamire, megfájdul van, hogy nagyon. De nincs sok hátra, ebből a kínzó időszakból és ilyen se lesz, remélhetőleg.

Minden este megnézem magam a tükörben, vagy is hogy változom-e. Egy nagyon picit nőt pocakom, így olyan mint ha, híztam volna. Ez nem is baj nekem, mert senki nem jön rá a dologra, amúgy is még picike. Voltunk orvosnál is, akinek egy kicsikét füllentettük, hogy más iskolába járunk. Kicsikét lelkiismeret furdalásom van, de mindenki ezt tanácsolta nekünk, mi pedig hallgattunk rájuk. Lett aranyos fotónk is a piciről, amit beállítottunk háttérnek telefonunkon, maga a fotó pedig nálunk van eldugva a párna alatt.

- Kook, elmegyek a mosdóba.- állit meg Jimin, vége az utolsó óránknak is.- Sietek!- rohan el.

Neki dőlök a falnak és szemeimet lehunyom, már csak egy vizsga és végre szabad vagyok. Alig várom már, hogy ne a könyvek felett keljen töltenem az óráimat. Helyette a szerelmemmel, a barátaimmal és persze az én kicsi babámmal. Akaratlanul is fogok hasamra és halványan elmosolyodom. Annyira boldog vagyok, de közben alig tudom elhinni, hogy tényleg egy emberi életért leszek felelős.

- Rég láttalak.- nyitom fel azonnal szemeimet és kezemet nem veszem el hasamról. - Azt mondta az igazgató, hogy ha mégegyszer meglát a közeledben, kirúg. - áll meg előttem és ajkain végig nyal.- De már vége az évnek. - méri végig alakomat.

- Van egy vizsga, még nincs vége!- szólalok meg remegő hangon, de nem hagyhatom magam. Terhes vagyok és nem bánthat minket! - Mégegyszer a közelembe jössz, megyek szólni az igazgatónak!

- Akkor nem, ha megjelöllek. - jön közelebb.

Elsőnek megijedek, de kitérek mellőle és rohanásnak iramodok. Gyorsan szedem lábaim, remélhetőleg nem jön utánam. A kollégium kapujában megállok és hátra fordulok, szerencsére nem jött utánam. Térdeimen, pihenem ki magamat. Ezután beveszem az irányt, csak hogy Taehyung rohan hozzám és megnyugodva ölel magához.

- Éreztem, hogy baj van. Úgy-e, jól vagytok?- ölel szorosan.

- Baj van.- ölelem szorosan.- Seonghwa.- ejtem ki nevét, alfám pedig megfeszül.

Miért nem hagy minket békén?

________________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Jungkook apukája végül elfogadta a történteket💫
Seonghwa egy kisebb baj

Remélem mindneki jól van🤍