Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️9.rész☁️

Jungkook szemszöge:

Teljesen meglepődtem mikor Taehyungot a teraszomon találtam. Gyorsan behúztam, miután megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lát.

Csak egyszerű ruházatban van és mezítláb, meg is fázhat vagy akármi.

- Hogy kerültél a teraszra?- húzom el a függönyt és felé fordulok.

- Felmásztam, az ajtónál voltak.- ránt vállat.

- Hihetetlen vagy.- csóválom meg a fejem mosolyogva.

- Tudom. - dobja ki a szatyorból,papucsát. - Filmeztél?- teszi félre.

- Akartam, de semmi nem jutott eszembe.- sétálok vissza ágyamhoz és leülők rá.

- Milyen kategóriát akarsz?- ül le az ágy másik végébe, a szatyrot pedig középre rakja.

- Nem tudom.- sóhajtok.- Valamit, amit már rég láttam.

- Mit láttál rég?- kuncog fel, ami aranyos és elfekszik kényelmesen.

- Mondjuk, kék lagúna!- vágom rá kapásból, mert egyik nap beszéltem anyuval és mondta, hogy ezt nézték.

Azóta eltervezetem, hogy megnézem egyik nap, de nem jutott arra sor.

- Akkor legyen az.- veszi ölébe a laptopot.- Utoljára szerintem hétévesen láttam a nagyszüleimnél.- rakja középre és a film el is indul.

- Én azért nem ennyire rég láttam.- nevetek fel.

- Nem nagyon filmezek mostanság.- önti ki a zacskó tartalmát.- Tessék.- vesz el egy epres tejet és inni kezdi.

- Köszönöm.- veszek el egy banánosat és inni kezdem, erre volt szükségem nekem.

A film pont olyan volt mint amire emlékeztem, varázslatos. Két kisgyerek akik a szigeten maradtak és az egyetlen felnőtt aki velük lett volna, meghalt. De amit tanított nekik, azokat felhasználták és így eltudtak éldegélni. Kicsit vicces volt tudatlanságuk, de nagyon aranyos is. Kedvencem részem, mikor kimutatták egymás iránt a szerelmüket.

Film közben a nasi háromnegyede is elfogyott. Teli hassal fekszem és nézem a képernyőt, ahol már a szereplőket sorolják.

- Szerintem én vissza megyek a szobámba, késő van már. - kell fel, de átnyúlok csuklójáért és vissza húzom.

- Még maradj!- kérlelem.- Megkell nézd a második részét is.

- Meghaltak a végén.- mosolyodik el, közben vissza fekszik.

- De a kisfiú nem!- kapcsolom be.- A szemetet kérlek rakd be a szatyorba.- kérem meg, teszi is, amit mondok.

Így közelebb fekszem hozzá és a laptopot magamra rakom.

- Így jó lesz.- húzom magunkra takarómat.

Nem szól semmit, a film pedig elkezdődik. Egyre nehezebbnek érzem szemeimet és van, hogy csukva tartom őket, elfogok aludni. Nem is figyelek annyira a filmre már, fejemet is alig tudom tartani, ezért neki döntöm Taehyung vállának, ami kényelmes és halkan kezdek el szuszogni. Nyugtató érzés, hogy velem van ez a csoki illat.

Mikor felkelek, pilláimat lassan nyitogatom. Uram atyám! Én Taehyungon aludtam?!
Azonnal kipattannak szemeim és lassan veszem le lábam róla, majd karomat is. Már csak egy dolog akadályoz. Maga Kim Taehyung. Nem enged el, és ahogy mozdulok, jobban magához szorít. Ez egy cseppet kínos nekem. Hogyan szabaduljak ki karjaiból?

- Taehyung.- mondom halkan és megbököm oldalát, de semmi.- Taehyung.- bökdösöm tovább.

De csak átdobja lábát derekamon és nyakhajlatomba fúrja fejét. Csiklandoz a lehelete. De nagyon aranyos ahogy alszik. Haja kócos és szemébe lóg, arca puffadt és nyamog.