Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️12.rész☁️

A napok csak úgy mennek és a legtöbb időmet a könyvtárban vagy a szobámban töltöm, amit szóvá is tett Jimin. De nincs kedvem semmihez. Mindennap megnézem a hirtelen harmincat, vagy egy elcsépelt romantikus filmet. Az agyam csak az alfán kattog és hiányolom. De miért?

- Jó seggű.- állít meg a kapuban Seonghwa.

- Mit akarsz?- forgatom meg szemeimet.

- Ez egy remek kérdés.- jön közelebb.- Téged.

- Te is tudod jól, hogy soha nem állnék le veled! Pluszban, még az iskola törvényei is előírják.- mosolyodom el gúnyosan.

- Taehyungnak széttetted a lábad.- morogja.- Nekem miért nem tudod?

- Neki se tettem szét, de neked sem fogom!- kerülöm ki és bemegyek a kapun.

Sietve megyek a szobámban, aminek az ajtaját becsukom és neki dőlök a falapnak. Kifújok egy nagy adag levegőt és ledobom a táskám egy sarokba, cipőmet leveszem. Átöltözöm és felveszem Taehyung dzsekijét, amin nagyon is jól lehet érezni csoki illatát.

Bánatosan megyek a konyhába és iszok egy pohár vizet. Nincs kedvem semmihez sem. Befejezhetné lunám a szomorkodást.

- Tudod mit? Lehet nem csak neked hiányzik!- ülök le hisztérikusan a székre. - "Csak mond el neki az érzéseidet."- ismételem el Taehyung szavait, amiket még nekem tanácsolt Jiminél. - Nem hiszem el!- kelek fel és a folyosóra sietek. - Hello.- mondom halkan az ott lévőknek és tovább sétálok, egészen ki.

- Mr.Jeon, hova megy?- áll meg előttem Mr.Jung.

- Ilyenkor a diákok még mehetnek boltba.- mondom kifogásom, mindig engem szúrnak ki.

- Igaza van.- bólint.- Akkor jó utat.- enged tovább.

- Köszönöm.- megyek nagyon lassan és hátra pillantva, figyelem ahogy elmegy.

Körülnézek és beosonok az alfákhoz. Amikor haladok a folyosón, pont jönnek velem szemben. Ezért összébb húzom magam és imádkozva sprintelek el.

Kopogás nélkül viharzok be az alfa szobájába. Becsukom az ajtót és neki döntve a fejem hunyom le szemeim. Túléltem.

- Yoongi, azt hittem még nem jössz.- hallom meg hangját, ezért megfordulok és félve lépkedek beljebb.

- Én vagyok.- állok meg az ágya előtt, pár méterre.

- Mit keresel itt?- kell fel egyből.

- Jöttem bocsánatot kérni, azért amiket mondtam. - nézek fel szemeibe.- Nagyon sajnálom. - mondom őszintén.

- Beszöktél?- húzza fel szemöldökét.

- Igen, megbocsáltasz?- nézek rá reménykedve.

- Nem haragszom.- mosolyodik el halványan.- Még mindig a dzsekimet hordod. - veszi észre.

- Nem szándékozom vissza adni.- húzom jobban magamra.

- Nem is kérem.- megyek közelebb és megölelem.

Karjaival átölel és jobban magához húz. Fejemet mellkasába fúrom és beszívom csoki illatát. Ez annyira jól esik nekem, hogy minden percben így szeretnék lenni.

- Nem volt felesleges az a idő.- motyogom.

- Szeretnél filmezni? Vagy-

- Csak feküdjünk.- fekszem be ágyába és ő is.

Hozzá bújok és mellkasára hajtom fejem. Derekamat kezdi el cirógatni, ami nagyon jól esik. Valaki állítsa meg ezt a pillanatot, hogy így maradjunk.