Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️6.rész☁️

- Mi történt?- térek egyből a lényegre.

- Nagyon berúgtál és elhoztalak. - mondja el röviden.

- Sajnálom.- hajtom vissza fejem a mellkasára.

- Mondtam ne igyál sokat.

- Én akartam!- szolom meg egyből.- Ez nélkül nem beszéltem volna Jiminel és nem adnék neked esélyt.- pillantok fel rá.

- Szóval, most már teljesen átgondoltad és megpróbálod velem?- simít arcomra, kezét ott is hagyja.

- Igen. - válaszolom, ő pedig elmosolyodik, ami miatt én is.- De még mindig állnak a kikötéseim.

- Nem is szegném meg őket.- egy pár percig nézünk még egymás szemébe, majd felkelek róla és magam köré tekerem a lepedőt.

- Hol vannak a ruháim?

- Mosásba leviszem őket, mert mikor kiszálltunk a kocsiból, lehánytad magad.- kell fel, ezért elfordulok.

Hallom, hogy a szekrénybe matat, majd mögém lépve adja kezembe ruháit.

- Ezeket felveheted.

- Köszönöm.- lépek el, és a fürdőbe megyek. Szerencse, hogy ugyan olyanok a szobák, így ismerem a terepet.

A tükörbe végig nézek magamon, és beállok a zuhany alá. Rendesen át mosom magam és hajamat is. Kiszállok, megtörölközöm, felveszem a rám, háromszoros nagyobb ruhákat,  és megigazítom a hajam. Este gondolom semmi sem történt, mert akkor fájna ott alul. De mi van, ha kihasznált és valami mást csinált velem?

- Történt valami az este?- lépek ki és elé sétálok, ő az ágyon ül.

- Hánytál, utána levetkőztettelek és már aludtunk is. Ahogy bedőltél az ágyába, már horkoltál.- zavaromba lesütöm szemeimet. Remek, horkoltam. Lehánytam magam. Még mi mást csináltam?

- Értem.- köszörülöm meg torkomat.

- Éhes vagy, vagy fáj valamid?- kell fel.

- Nem.- rázom meg fejem.- Csak banános tejet akarok.- nézek fel rá.

- Azt hiszem van lent az automatában. - fog derekamra a póló alatt. - Hozok neked, addig feküdj le, vagy ott a laptopom az asztalomon.

- Re-rendben.- dadogom.

Egyet bólint és elengedve engem, megy is ki. Ő is egy hétköznapi szettben van, mackónadrág és laza póló. Baromi jól áll neki, de nem tudhassa meg.

Ami rajtam van póló azt megszagolom és szemeimet is lehunyom. Annyira finom csoki illata áradik belőle, az egész szobában ez uralkodik.

Az említett laptopot megfogom és az ágy közepére bemászva, kapcsolom be. A háttér egy Van Gogh festmény. Biztos nagyon szereti a művészetet. Érdekes.

Bekapcsolom az egyik kedvenc sorozatom, amit szeretek nézni. Igazából csak megmutassák, hogy készítik a sütiket és ehhez hasonló finomságokat. Bármikor elbámulom, valamiért nagyon megragadja a figyelmem.

- Meghoztam a tejet.- jön be Taehyung és papucsát lerúgva, mászik be a másik oldalra. Elveszem tőle az én életben tartó italomat és szürcsölgetni kezdem.

- Köszönöm.- rakom le magam mellé az üres dobozt. - Nem sokára a szobámba kell mennem.

- Tudom, de még is mikor lesz időnk ismerkedni?

- Kim Taehyung vagy, az utolsó éved a gimiben és rossz szokásod dohányozni.- ülők fel.

- Ki mondta, hogy rossz? - ül fel ő is.

- Én.- nézek rá.

- Holnap elviszlek pizzázni.- jelenti ki.- Közben beszélgethetünk.

- Rendben.- bólintok. - De most megyek.- kelek fel.

- Lekísérlek.

Lent az ajtónál még vissza fordulok hozzá.

- Nem szeretnék semmit se elsietni.

- Tudom.- bólint. - Próbálom vissza tartani, azt amit kell.- vakarja meg tarkóját.

- Szia Taehyung.- megyek gyorsan az én szobámba át, közben körülnézek hogy senki sem lát-e.

Egésznap feküdtem és Jiminnel beszélgettem. Igazából elmondtam neki, hogy valami miatt már nem tudok olyan távolság tartó lenni Taehyungal és ez zavar nagyon.

- Csak engedsz a lunádnak.- tömi magába a kukoricát.

- Ami nagyon zavaró! Egyből elkellet volna jönnöm és otthagynom!

- Hát....te tudod.- kell fel és az ablakhoz sétál.

- Jimin, figyelj rám! - hisztizek.

- Nem tudok, mert lefoglal az alfád.

- Mi?- kelek fel és az ablakhoz sétálok.

- Kint iszogatnak és látszólag nagyon elvannak. Yoongi nem is mondta.- figyelem a cigarettázó alfámat.

- Tudja milyen jól, hogy milyen veszélyes ez! És ő kint iszogat! Múltkor kimentettem őket! - mondom mérgesen.

- Rendben, szépen szolok Yoonginak, hogy a szobájukba folytassák.- megy el a telefonjáért barátom és tárcsázni kezdi számát.

- Hey Jimin.- hívom magamhoz és mutatok feléjük.

- Csak vissza rakja a zsebébe?! - lesz ideges.- Most szépen lemegyek és elküldöm egy éghajlatra.- veszi fel cipőjét.

- Chim.- megyek utána mamuszban és pólóban.

A társasághoz megyek, barátom pedig ép osztja párját. Kezeimet összefonom magam előtt, nagyon fázom.

- Chim, menjünk vissza.- kérem meg szépen.

- Nem! Mi az, hogy nem veszed fel a telefont? Te barom, ezért az igazgatóiba is mehettek!

- Jeon Jungkook, már megint maga?- hallom meg Mrs.Park hangját. Kint állok a szélén így csak engem lát.

A többiek ijedten néznek össze, én pedig lefagyok egy pillanatra.

- Gyorsan bújúnk el!- fogják meg a piát és futnak a kukák mögé, kivéve Taehyung.

- Taehyung, búj el!- mondom halkan.

- Egyedül vinnéd el megint a balhét.- rázza meg fejét.

- Létszíves, több esélyünk van így lebukni.- nézek mélyen szemeibe. Csak idegesen morog valamit, és ő is bemegy a kukák mögé.

- Magyarázatott fiatal ember.- áll meg előttem.

- Elvesztettem a gyűrűmet, ami családi örökség és kint keresem. Nagyon sajnálom.- hajolok meg.

- Semmi baj.- mosolyog rám.- Fél órát még adok magának, azután menjen be.

- Nagyon szépen köszönöm!- hajolok meg.

- Siess és legyél óvatos!- halad tovább.

Csak egyet sóhajtok mikor bemegy, a kukák felé nézek és figyelem ahogy előjönnek a többiek.

- Mit mondtam?- csókol Yoongi szájára Jimin. - Bent folytassátok.

- Tessék.- adja rám dzsekijét Taehyung.

- Köszönöm.- nagyon jól esik nekem. - Izé, akkor holnap.- biccentek fejemmel és megfordulok.

- Holnap.- mondja utánam.

- Várj már!- karol belém Jimin.- Nagyon menő voltál.- vigyorog.

- Csak nem akartam hogy lebukjunk.

- Vagy az alfád.

- Fogd be!- forgatom meg szemeim. - Fagyit akarok!

- Kapsz. Miközben kivesézzük az alfákat.- térünk vissza szobánkba.