Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️4.rész☁️

Utolsó nap az iskolában ezen a héten, maga a megváltás számomra. Egész héten dolgozatok voltak és felelések. Fáradt vagyok. Miért kell ennyi mindent tudni? Nem fogok a boltban vásárolni törtekkel és függvényekkel. Nem is fogok maratont futni, mert ez a tanár szinte arra készít fel minket! Nem normális!

Fáradtan csoszogok a kihalt folyosón, a táskám pántjait fogom két kezemmel. Az automata géphez megyek, az aprómat bedobva nyomom meg a megfelelő gombokat és hajolok le, az én banános tejemért, amit annyira imádok.

Csak hogy, mikor veszem ki a tejet, valaki a fenekembe markol. Hirtelen egyenesedem ki és fordulok meg, lendítve kezemet, ami az illető arcán csattan. Feje félre bicsaklik és arca vörös lesz tenyerem kéznyomától. Ez Park Seonghwa. Egy alfa.

Dühösen hagynám ott, ha nem kapna csuklom után és lökne az automata gépnek. Egyet nyekkenek és fejemet is beütöm. Ő lefogja kezeimet és lábaimat is sajátjával, és sötét szemekkel figyel.

- Ezt még nagyon megbánod Baby.- vicsorítva derekamba markol, amire felszisszenek. - Játszunk egy kicsit.- hajol fülemhez és rá is harap, amitől sírni tudnék. Undorodom tőle.

- Hagyj békén!- próbálok magabiztos maradni, de ebben a helyzetben nagyon nehéz.

- Nem akarod.- csókol végig nyakamon, amitől még jobban pánikba esek.

"Taehyung segíts!" , próbálok valahogy szabadulni, de nem tudok. "Taehyung"

- Annyira jó segged van.- markol az említett részbe bele, és érzem könnyek kezdik mardosni szemeimet.

Nem áll le, én pedig feladtam már mindent. Csak várom mi lesz, és mihamarabb túl lenni rajta. Lehet megfog jelölni.

- Szállj le róla!- rántsa le rólam Taehyung, és be is üt neki egyet, ami miatt a földön végzi Seonghwa. - Jól vagy?- siet hozzám, derekamat pedig átkarolja.

Fejemet nemlegesen megrázom és átkarolva nyakát, bújok mellkasába és eresztem szabaddá könnyeimet.

- Megjelölhetnéd a szukádat!- kell fel Seonghwa.- Vagy tegyem meg én?- érzem, hogy Taehyung megfeszül és lépne hozzá, ha nem engedném.

- Taehyung, létszíves vigyél el.- kérem meg halkan, közben felnézek rá.

Simán felkap mennyasszonyi pózba és még pár szót intéz Seonghwa felé.

- Ha mégegyszer meglátom, hogy a közelébe mész. Meghalsz.- mondja ijesztően mély hangon és elmegyünk.

Hozzá vagyok bújva és illatát lélegzem be, ami valami oknál fogva megnyugtat, ahogy közelsége. Biztos a Lunám.

- Hova vigyelek Édes?- kérdezi meg kedvesen.

- Szobámba.- dünnyögöm halkan.

Nehezen bevisz engem, persze nem azért mert én vagyok nehéz. Hanem mert ő még az épület közelébe se jöhet nagyon. Pár embert megkellett várnunk, utána pedig osonva vitt szobámba.

Lerak az ágyra óvatosan, táskámat elveszi és a földre lerakja. Ő nem ül le, csak az ablakhoz sétál és kinéz. De vajon hol lehet Jimin? Lehet, hogy Yoongival van.

- Te kezdeményeztél Seonghwanál?- fordul meg karba tett kezekkel, és tekintetéből megint nem tudok semmit se kivenni.

Kérdése hirtelen jön, hirtelen nem tudom mit reagálják. Ezt most tényleg megkérdezte?

- Nem!- mondom sértetten.- Szerinted én akarnék tőle valamit?

- Nem tudom.- sóhajt fel és zsebeibe süllyeszti kezeit.

- Hihetetlen, hogy ilyet feltételezel rólam.- fordulok meg és magamra is húzom takarómat.

Biztos én másztam rá! Én akartam tőle valamit! Azért is sírtam egy kicsit!

- Nem, vagy is...ah. Úgy sem jövők ki ebből már jól.- érzem meg ahogy besüpped mellettem a matrac.- Csak még nem ismerjük egymást, de biztos nem csinálnál ilyet.

- Én nem vagyok szuka.- fordulok vissza. - Hogy- hogy ott voltál? - kérdezem meg, már régóta bennem bujkál ez a kérdés.

- Hívtál és én mentem.- néz szemeimbe.

- De én nem mondtam a nevedet.- rázom meg fejemet, miközben gondolok vissza.

- Mert nem is itt hívtál.- jön közelebb és számra simít mutató ujjával. - Hanem itt.- teszi kezét szívemre.- Veszélyben érezted magad és hívtál.

- Úgy é-érted...- kezdek dadogni.

- Összevagyunk kapcsolva Jungkook, ezen már semmit sem tudsz tenni.

Szavai lassan sújtanak le rám. Én hívtam és jött. A Lunám hívta mert veszélyben érezte magát, a farkasa pedig hallotta és jött. Végleg Taehyunggal vagyok összekötve? Tényleg együtt kell hogy legyünk? De hát, én ezt nem akarom. Valakivel együtt lenni és még tart az iskola is. Most minden jött egyszerre.
Össze vagyok kapcsolódva Taehyunggal.

- De...de hát...- motyogok mindent össze vissza.- Még csak 17 éves vagyok! - jön az első indokom.- Miért Taehyung?- ülők fel.- Még fiatalok vagyunk és iskolába járunk! Még is miért?!- kelek ki magamból.

- Nem tudom Jungkook.- rázza fejét.- De bele kell törődni.

- De én ezt nem akarom.- rázom hevesen a fejemet.- Nem is ismerjük egymást!

- Akkor megismerjük egymást.- fog kezemre, amire lenézek és bámulni kezdem. - Nekem se olyan könnyű.

- Persze.- horkantok.- Nem te vagy Omega.- nézek szemeibe.- Menj el.- húzom el kezemet.- Egyedül akarok lenni.- fekszem vissza, elfordulva tőle.

- Elmegyek, csak hogy emészd ezt a dolgot és gondolkozz rajta.- kell fel, hallom is ahogy elhagyja a szobámat.

Halkan kezdek pityeregni a fájdalom miatt, amit belül érzek. Ma nekem minden, túl sok volt.

Másnap, nem olyan sok életkedvvel kelek fel és lustálkodom az ágyamban.

- Nagyon rosszul nézel ki Kook.- fekszik be mellém Jimin.

Hozzá bújok és engedem, hogy hajammal játszon.

- Elmondod mi a baj?- kérdezi meg kedvesen.

- Ezt nagyon nehéz, nem lehetne máskor?- kérdezem meg reménykedve.

- Ahogy akarod.- puszil hajamba.- De megígérted, hogy eljössz velem ma diszkóba.

- Muszáj?- szenvedek hangosan.

- Muszáj!

Jimin megcsinált engemet is, mivel nagyon ellenkeztem. Egy bőr nadrágot szenvesztetett rám, ami kiemel olyan dolgokat amiket nem kéne. Mellé egy fekete póló és egy piros dzseki, hajamat pedig rendesen bezselézte, hogy jól álljon. Egy kis sminket is rakott fel rám.

Nem mondom, hogy nem rossz, mert nem nézek ki olyan rosszul. De azt se akarom, hogy egy Alfa rám másszon.

Ő is bőrnadrágot vett magára és fehér lenge inget, szőke hajához.

Az utat végig meséli nekem Yoongiról, amit nem bánok, mosolyogva hallgatom.

A diszkóban egy helyre le is ülünk, egy - egy ital társaságában.

- Nem sokára itt vannak!- kiabálja nekem a zene miatt, amire bólintok.

Pár perccel később meg is érkeznek, és Ő is itt van.