Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️32.rész☁️

~8 hónap múlva~

Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy tudjunk lakást venni és minden szükséges dolgot elintézni. Szerencsére sikeres lett minden vizsgánk és jó eredményekkel zártuk az iskolát. Seonghwáról pedig nem hallottunk a suli után semmit. Taehyung nagyon véd minket, de idegesíti a tény, hogy a jelölést, csak szülés után teheti rám. Bármi megtörténhet, ha most teszi rám.

Az elmúlt időt az ő szülei lakásán töltöttük, mert nem volt pénzünk és felajánlották, lakjunk náluk. Taehyung mindennap dolgozik, aminek meg lett az eredménye, mert egy kisebb lakást tudtunk venni. Nem olyan nagy, de kicsi sem. Kezdésnek pont megfelelő. Egy kisebb konyha van benne, ebédlő, nappali, egy nagy háló, egy kicsi szoba és egy fürdő. Tökéletes.

A hasam hatalmas már, szerintem tuti hatos ikreket várok. A hangulatom még változó, a testemre való dolgokra nagyon érzékeny vagyok. Nálam ez a kényes téma, mert nagyon zavar, hogy ekkora vagyok.

Fáradtan ülök le a kanapéra, a dohányzó kis asztalra a lábamat felrakom. Nagyon megfájdultak a bokáim, egy ideig nem fogok tudni felkelni innen.

- Szia szerelmem.- csókol arcomra Taehyung és tovább halad a konyhába.

- Hogy telt a napod?- nézem ahogy kutakodni kezd étel után. Szerencse, hogy ilyen kicsi a lakás, így tudjuk hogy a másik mit csinál.

- Megnéztem egy kocsit, de nem érdemes elhozni.- találja meg a neki szánt ételt.- Mondtam is apunak, hogy mondjon le róla.- teszi a mikroba. - Neked milyen volt?

- Amit tudtam, csináltam.- válaszolom.- Fájnak a bokáim. - döntöm hátra fejemet.

- Később megmasszírozom.- foglal helyett mellettem és csókot nyom ajkaimra és a pocakomra.

- Alig várom.- mosolyodom el.

Csendben neki áll étkezni, én pedig csak csendben figyelem őt. Nálunk nem annyira megszokott asztalnál étkezni. Mármint, mióta terhes vagyok, ott eszik Taehyung ahol rám talál. Sokszor ülünk természetesen asztalhoz, de sokszor ha úgy tartsa kedvünk, máshol eszünk. Szeretem, hogy ilyen kis életformát már kialakítottunk együtt. Meg vannak a saját kis rutinjaink, szokásaink.

- Hogy van a hercegnő?- rakja le a tányért és teljesen felém fordul. Hatalmas tenyerét, pedig görögdinnye méretű pocakomra rakja.

- Ma kifejezetlenül jó napja van.- mesélem. Sokszor van, hogy még elkapnak a rosszul létek és esetleg a mosdó felett kötők ki. Ez a kislány bennem, feladja ám a leckét mindennapra.

-Mindennap ilyen jó kislánynak kellenne lenned kincsem.- beszél a picihez.- Nem sokára kijössz onnan. - féloldalasan felülők a kanapén és kezemmel megtámaszkodom a támláján, így könyökölök. Másik kezemet alfám kezére rakom.

Már nagyon várom, hogy megszülessen. Szeretnék már túl lenni rajta, így megkönnyítene pár dolgot. De azt még jobban várom, hogy édes kislányunkat fogjam karjaimban és ringassam.

- Már ideje lenne, hogy megszülessen. - kezdek bele.- Lassan túl fogom hordani!- erre Tae felkuncog.

- A lányok hamarabb megszületnek.- ezt még Seo mondta.

- Rendben, akkor indítsuk be a szülést!- adok hangot a gondolatomnak. 

- Ennyire szeretnéd?- lepődik meg.

- Igen! Kérlek! Most is néz a bokámra!- mutatok rá.- Nem mellesleg, nem akarok már hányni többet!

- Rendben, akkor egy csapat gyűlés tíz perc múlva.- veszi elő telefonját.