Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️35.rész☁️

Jungkook szemszöge:

Hatalmas megkönnyebbülés nekem, hogy túl vagyok a szülésen. Bevallom eszméletlenül fájdalmas volt, hisz már az sem érdekelt, hogy hányan vannak bent és figyelik alsó tájékomat a baba miatt. Egyszerűn semmi se tudott abban az időben foglalkoztatni, csak, hogy sikeresen világra hozzam kislányunkat. Egészséges omega lett, apró teremtés, de gyönyörű leányzó. Mindenki azt mondja rám hasonlít, én is látom benne magamat, de Taehyungot is. Hálás vagyok mindenkinek, hogy bejöttek meglátogatni engem és a kicsit, na meg rengeteg ajándékot hoztak. Taehyung apukája, előre felkészített minket, mire haza érünk teli lesz a lakás rengeteg ajándékkal a kicsi lánynak. Teljesen meglepődtem és egyből szabadkozni kezdtem, hogy nem szükséges ennyi ajándék. De szépen lecsitított és egy szavam se lett már, csak reménykedek, hogy nem vár nagy meglepetés.

Pár nap után engednek ki, miután minden kivizsgáláson túl esünk és mindent rendben találnak a bábával, velem és a papírokkal. Taehyung visz haza minket természetesen, semmit nem enged cipelni. Az ajtót engedi maximum, hogy kinyissam, mert neki tele a keze.

- Óvatosan drágám!- szól rám, mert lehajolok, hogy cipőmet vehessem le. - Várj!- rakja le Navát és gyorsan elém guggolva veszi le ő.

Vállában kapaszkodom meg mosolyogva, rettentően aranyos ez tőle. Nagyon félt engem, szülés után még jobban. Persze kicsi lányunkat is félti, a széltől is. Amikor megismertem Taehyungot nem ilyen volt, bevallom egy goromba alak volt. Nem akartam vele ismerkedni. Ahhoz képest minden megváltozott. Halálosan szerelmes vagyok belé, ő is belém és mindentől óvni akar.

- Köszönöm szívem.- egy apró csókot hintek édes ajkaira, mikor egyenesbe vágja magát előttem.

- Ugyan.- mosolyodik el kedvesen.- Ne lepődj meg édes a nappalin, apu kicsit túlzásba esett. - meséli el, utána Navát felveszi és együtt megyünk be az említett részbe.

Szám is tátva marad, ami ott fogad. Egészen öt éves korig vannak itt játékok, legjobban a hintalón lepődöm meg. Közelebb megyek és mindent szemügyre veszek. Pelenka és hasonló dolgok még okésak, de a többi.

- Apukád nem normális.- figyelek fel páromra, mikor a gyerek hintát figyelem és olvasom ami hozzá van írva. Bentre lehet használni, a falba kell beütni az akasztóját ami tartja. Rendben, ezt soha nem fogjuk használni. Veszélyes.

- Tudom, fel is hívtam ez miatt. Vissza küldettem egyszer már mindent, de újra vissza küldte és leszedte a fejemet. - ül a kanapén Nava mellett, aki a hordozóban alszik édesen.

- De Taehyung Nava még baba! Minek neki hintaló vagy ez a hinta?!- mutatók rá.- Nagyon kedves tőle és nem megsérteni szeretném, de nem szabadna ennyi mindent venniük nekünk.- leszek halkabb.- Ellesz kényeztetve így a kicsi és ezt nem szeretném. Amúgy is mi vagyunk a szülei, nekünk kell majd egyszer megvennünk ezeket, hogy örömét lelje. - fejezem be.

Csendben bólint, hogy igazam van. Viszont ő se tud már sok mindent tenni a dologgal kapcsolatosan. Az apukája már kifejezte magát neki, és persze nekem is a kórházban. De esetleg finoman valahogyan rávilágítani, hogy ennyire túlzásba ne essen a dolgokkal kapcsolatosan. Tudom, hogy a nagyszülők dolga kényeztetni az unokákat, de még sem kaphat meg mindent a kicsi.

- Figyelj szerelmem.- foglalók mellette helyet és karjába karolok egyik kezemmel a másikkal arcára simítok lágyan. - Nagyon kedves ez apukádtól, ez a gesztus. Finoman nem tudnánk hatni rá, hogy a jövőbe ne csináljon ilyet?- figyel végre rám.- Nem szemtelen és hálátlan szeretnék lenni a szemetekben. Csak egy kicsit másra bírálni apukádat.

- Anyu már rajta van az ügyön.- ölel magához, ezért fejemet mellkasán pihentetem, kezemet hasára rakom.- Nekem se tetszik igazán, de innen tudom, hogy már most imádja a mi tündérünket. - hallom hangján, hogy mosolyog. - Apukádék is hoztak ajándékot.- súgja.- A pici szobájában van.- felülők és kíváncsiságom hajtva, sietek a kicsi szobájába.

A pelenkázón meg is látom a régi pólyámat, ami hófehér színű. Oda megyek és könnyes szemekkel veszem kezeim közzé és nézem meg. Még mindig olyan, mint ha új lenne és most vették volna a boltból. Kicsit magamhoz szorítom és érezhetem egy kicsit apuék illatát és annak, hogy sokáig állt egy dobozban.

- Tetszik?- hallom meg mély hangját szerelmemnek.

- Imádom! - fordulok meg.- Azt se tudtam, hogy még meg van.- jön közelebb hozzám Navával. - Legszebb ajándék, amit adhattak volna!

- Örülök neki.- csókol ajkaimra.- Majd ha megyünk hozzájuk, vihessük ebben Navát.

- Alig várom.- mosolygok, mint egy gyerek.

A szekrénybe rakom be és átveszem Navát Taehyungtól. Kicsit fogom kezeimbe, majd egy egy lágy homlok csók után, a kiságyába fektetem. Kézen fogva hagyjuk el a szobát és megyünk át a mi szobánkba, ami itt van a pici mellett. Az ajtókat nyitva hagyjuk, így fekszünk le az ágyra és bújunk a másikhoz. Fáradt vagyok, pedig még délután van.

- Taehyung, hova rakjuk ezt a rengeteg mindent?- teszem fel a nagy kérdést.

A lakásunk kicsi, alig van hely. Egy pici garázsunk van, de örülünk hogy Taehyung kocsija befér. Komolyan nem tudom hol lesznek, de a nappaliban sem maradhat. Kész csatatér ez miatt.

- Fogalmam nincs. - árulja el őszintén.- Mondanám, hogy Nava szobája lehetne raktár, addig a hercegnő itt lenne. De az a szóba is meg van csinálva rendesen és sok dolga van amúgy is neki, aminek meg van a helye. Talán majd addig apuéknál, megmondom nincsen elég helyünk. - mormolja már a végét.

- Remélem nem haragszik meg.- birizgálom haját. - Kicsim, te hány gyereket szeretnél?- szerintem őt is hirtelen érte ez a kérdés, de kiváncsi vagyok. Erről nem igazán eset még téma.

- Szívem szerint tőled rengeteget.- ezen felnevetek.- De amennyit te bírsz. Első szülés után, te hogy gondolod? Szülnél még nekem?- bújtassa ki fejét nyakamból és hatalmas barna szemeivel fürkész.

- Szeretnék.- bólintok.- Még egy fiút.- pirulok el. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy fiú és egy lány gyermeket szeretnék. Egy erős alfa fiút, aki olyan lenne mint az apukája. Az is hozzá járul, hogy ha fiút szülsz akkor elismerést kapsz a férjed családjától, mert nagy dolog itt fiú gyermeket szülni. Ő fogja majd tovább vinni a családi nevet és hozzájáruló dolgokat.

- Megígérem, addig próbálkozunk ameddig nem lesz fiú!- vigyorodik el, amire én szemem forgatom.

- Másodjára az lesz! Egy erős alfa!

- Remélem tudod, hogy nem kötelességed ez neked. - amire bólintok szótlanul.-Ezek a hagyományok régen voltak Kicsim, én örülök ha kislány, ha kisfiú.

- Tudom. De szeretnék neked egy alfa fiú gyermeket majd a közel jövőben. - egy hosszú csókot kapok válaszul, amit szem lehunyva viszonzok.

- Nagyon szeretlek.- puszil még egyet számra.

_______________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Remélem pihentek sokat suli után és jól bírjátok✨