Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️33.rész☁️

Az orvos megkér, hogy nyomjak egy utolsót. Minden erőmet összeszedem, miközben Taehyung kezét szorítom. Nem is tudok oda figyelni nagyon a szavaira, annyira fáj. Fogaimat összeszorítom és szemeimet is. Nem sokkal később pedig meghallok egy gyereksírást. Nehezen kinyitom szemeimet és a mellkasomra érkező babára szentelem utolsó energiáimat. Szemei csukva vannak és gyorsan véve a levegőt bújik hozzám. Szemeim könnyekkel telnek meg, ő a mi pici kislányunk.
Párom kezét érzem meg magamon, másikat pedig kislányunkra rakja. Fáradtan fordítom felé fejemet és bugyuta kis mosollyal díjazom, ahogy csillogó szemekkel figyeli a kis omegát. Szemeiből a könnyek kezdenek folyni, ezért óvatosan arcára rakom egyik kezemet.

- Csak boldog vagyok.- néz rám és homlokomra csókol, miközben ezt súgja.- Szeretlek.

Nagyon elfáradtam, így még beszélni sincsen erőm. De tekintetemből ki lehet venni mindent, én is szeretem őt. Egy nővér jön, hogy a kicsi lánynak megkell tisztálkodnia, így elviszik. Taehyung pedig beszél pár szót az orvossal és kiküldik, hogy engemet is rendbe rakjanak. Félig én már alszom, mikor a nővérek segítenek a tisztálkodásban és ilyenek.

Taehyung szemszöge:

Szerelmemnek nagyon fájdalmas volt a szülés, de végig mellette voltam. Nagyon örülök, hogy semmi baj nem lett szülés közben és mindkét szerelmem jól van. Ahogy megláttam ezt a kis nyugodt hercegnőt az anyukáján, én szerelmes lettem belé. Csak gyönyörködni akartam benne. De már elhatároztam, hogy neki a fiúk az tiltott zóna lesz. Maximum akkor lehet majd valakije, ha én meghaltam. De akkor is várjon még pár évet, hogy nyugodt körülmények közt hagyjam el ezt a világot.

Az orvossal beszélek pár szót, azután rá nézek alvó kedvesemre, miután kijönnek a nővérek. Mélyen alszik, nem is csodálom, biztos nagyon elfáradt. Az egyik nővér vissza hozza nekünk a kicsit, akin egy aranyos rózsaszín ruhácska van, amit behoztunk neki. Átveszem óvatosan és elkell hogy ismerjem, már most kiköpött anyukája. Olyan gyönyörű. Halkan szuszog karjaimban, pedig a nővérnél még nyöszörgött. Lehet érzi, hogy én vagyok az apukája. Aki mindennap beszélt hozzá és anyukája pocakján keresztül simogatta. Meg egyszer hamburgerrel akartam kicsalogatni, remélem szeretni fogja a hamburgert, ha nem jött ki rá.

Kimegyek a többiekhez, akik egyből megrohamoznak minket. Ráadásul az én szüleim is itt vannak és páromé is. Mindenki ide gyűlik egy kisebb körbe és csodálják velem együtt a kicsi lányt, aki édesen alszik karjaimban.

- Gyönyörű kis baba.- törli könnyeit Mina.- Olyan mint Kooie babaként.- mosolyodik el halványan.

- Szerintem is olyan gyönyörű.- puszilok a kicsi homlokára.

- Megfoghatom?- kérdezi meg.

- Persze.- adom át óvatosan neki.

Mindenkinek a kezébe körbe megy, de nagyon kevés ideig engedem. A srácoknak igazából csak egy fényképre engedtem. De még újszülött és az én kicsi hercegnőm, velem és az anyukájával legyen. Azt hiszem még nagyobb lett a farkasom, hogy megszületett a pici. Mindenkitől távol akarom tartani és nagyon ragaszkodóm már most hozzá. Jungkookot, pedig ahogy új erőre kap, azonnal megjelölöm! Most már nem szeretném halasztani, eddig a pici miatt kellet. Most csak pihenjen egy kicsit és azután megfog történi, aminek már meg kell.

A pici halkan sírni kezd, ez miatt pedig elbúcsúzom a kis családtól kis ideig. Vissza megyek szerelmem szobájába, ahol már bent van egy nővér és elveszi tőlem a kicsit.

- Éhes már.- válaszolja meg érdeklődő fejemet. - Az anyukát fel kell kelteni.- sétál az ágy mellé és rázogatni kezdi szerelmemet, persze nem olyan erősen.- Addig az apuka kimegy?- figyel rám egy pillanatra.

Elsőnek nem tudom mit válaszoljak, de jobbnak látom ha kimegyek. Egy aprót bólintok és elhagyom a szobát.

- Éhes.- sétálok vissza a társasághoz.

- Ilyen hamar?- nevetnek fel az öregek.

- Ezt viszont Taehyungtól örökölte.- nevet fel egy jót anyu.- Szegény Jungkookie, lehet a mellein kell altatnia majd a kicsit.- nevet mindenki.

- Viszont az nem jó dolog.- rázza fejét Mina.- Ha így lesz szoktatva, akkor nem lesz Jungkooknak tényleg semmi ideje.- ért vele mindenki, mi fiatalok pedig isszuk a szavukat.

- Azt hiszem párszor fordulok segítségért.- vakarom meg tarkómat, nekik meg felcsillannak szemeik.

- Nyugodtan.- csap Jungson a combjaira. - Meg persze be is segítünk mindenbe.

- Így igaz!- helyeseli apu. - A kicsi lánynak a legjobbak kellenek, ugye megvettetek mindent Taehyung? Yeona, holnap átvisszük az ajándékokat.- néz anyura, aki csak bólint.

- Persze apu, minden meg van. - nyugtatok meg mindenkit, mondjuk anyuékkal Jungkook napi szinten beszélt és mesélte a dolgokat. - Srácok, nyugodtan haza mehetek.- nézek barátaimra.

- De holnap jövünk!- kelnek fel.

- Én maradni akarok!- ül vissza Jimin.- Jungkook a legjobb barátom.

- Szerintem két napig aludni fog.- húzza fel Yoongi.- Most szült.

- Igaza van Yoonginak.- mondja Namjoon.

- Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok!- ölelek meg mindenkit.

Miután elköszönünk, a csapat háromnegyede elmegy. Leülők anyuék mellé és nekik is elmondom, hogy nyugodtan menjenek haza. De ők egy kicsit még maradni akarnak. Apu és párom apja, az automata géphez mennek, valami szendvicset venni.

- Hogy vagy amúgy drágám?- teszi kezét hátamra anyu és fejét vállamra rakja.

- Boldog vagyok. - mosolygok rá.- Nem tudom elhinni, hogy apuka vagyok.

- Oh, apád se tudta elsőnek.- hangja olyan lágy és boldog.- Persze nagyon őrült ő is Jinienek, de ugyan akkor felfoghatatlan volt számára. Mindig megkérdezte, hogy tényleg van e gyereke.- nevetünk fel halkan. - De utána jöttél te is, és egy szép család lettünk.- néz szemeimbe.

- Köszönöm anya.- puszilok kicsit fáradt bőrére arcán.

- Mindenkinek hoztunk egy kis elemózsiát.- térnek vissza apuék.

- Megnézem Jungkookot.- kelek fel.

- Elsőnek egyél.- húz vissza anya.- Úgy is alszik még.- adja kezembe a szendvicset, egyetértően bólintok és enni kezdem.

- Amúgy mi a kicsi unokánk neve?- ekkor pedig a nővér is ki jön.

- Az anyukával be tudtuk írni a kicsi nevét az anyakönyvbe.- mosolyog rám. - Remélem nem baj.

- Dehogyis.- rázom meg fejem. - Köszönöm.- hajolok meg ülő helyzetembe.

- Tehát?- néznek rám kíváncsian.

- Kim Nava. - válaszolom vigyorogva.- Az unokátok neve.- eszem tovább a szendvicset.

_____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
🎀Taekook baba🎀 remélem tetszik a neve✨