Haza megyünk omegámhoz és fáradtan fekszünk be ágyába. Nyakába bújok és beszívom mélyen az illatát.
- Akartam kérdezni nyuszim, hogy új parfümöd van? Már régóta érzek rajtad más illatot.
- Nincsen.- mondja furcsán.
- De én akkor is érzek valami mást.- bújok ki nyakából és értetlenül nézek szemeibe.- Nem csalhatsz meg, mert egésznap velem vagy.- kezdek hangosan gondolkozni.
- Nem lehet hogy csak rajtam maradt, anyuéknak vagy nálatok valaki miatt az illata?- kérdezi meg.
- Ne viccelj velem Kicsim, a szüleimtől rég eljöttünk, és ez nem is a te szüleid illata. Én sem érzem igazán, csak valami kis más illatot. - magyarázom és szaglászni kezdem testét.
Nyakától, egészen lefele a hasánál pedig megállok. Itt érzem a legjobban, ezért feljebb húzom pólóját, amit értetlenül figyel. A hasából jön, akkor lehet láza lesz?
- Mikor kell lennie lázadnak?- kérdezem meg és tovább szagolom hasát.
- Hát, nem is tudom.- gondolkozik el.
- Lehet hogy azért érzem ezt az illatot, mert lesz?- nézek fel rá.
- Nem tudom Taehyung.- sóhajt. - De, beszélek anyával erről.- kúszok vissza hozzá és ajkaira egy csókot nyomok.
- Ahogy érzed.- válaszolom.- De egy kicsit aggódom.
- Én is.- válaszolja.- Mostanában nem vagyok önmagam nagyon.- vallja be.- És hogy az más illatot is érzel rajtam, kicsit megrémiszt.
- Nem lesz semmi baj.- kezdem simogatni arcát lágyan, amibe bele búj.- Biztos hogy valami a lázzal kapcsolatos.
Jungkook szemszöge:
Ahogy haza ér anyu a munkából, úgy támadom le. De csak nevet rajtam, mert "aranyos" vagyok.
- Anya, mostanában nem stimmelnek velem dolgok.- ültetem le a kanapéra és leülők mellé.
- Hogy érted ezt? Én csak hajadat láttam hogy megváltozott.- ráncolja szemöldökét.
- De nem az, hanem hogy kicsit furcsábban érzem magamat.- vallom be.
- Folytasd.- fogja meg kezem biztatóan.
- Nagyon hamar éhes leszek és mindent befalok. Az érzelmeim meg egyszer ilyen, aztán máskor kicsit másabb. Taehyung pedig fura illatot érez rajtam.- próbálom érthetően magyarázni. - A lázam miatt van?- fürkészem arcát, hogy mire gondolhat.
- Figyelj Kincsem.- jön közelebb hozzám.- Van egy sejtésem, aminek nem tudom hogy örülné kéne vagy sem. Főleg nálatok.- teszi hozzá.- De anya elugrik most a gyógyszertárba, addig te menj a fürdőbe és csak nekem nyiss ajtót.- kell fel, engem pedig elfog a pánik.
- Valami nagy bajom van?- kellek fel én is és majdnem a sírás szélén vagyok.
- Dehogy is.- puszil arcomra.- Na menjél.- és siet is el.
Teszem amit mond és a fürdőbe megyek, az ajtót pedig magamra zárom. Fogalmam sincs miért siet el a gyógyszertárba, csak nagyon félek. Nem tudom elképzelni onnan mi kelhet neki. Mi van ha valami nagyon súlyos? Vagy ha valami nemi betegség és ezért reagált így? Elkaptam valamit és fogalmam sincs róla mi lehet az.
Leülők a kád szélére és idegességemben a körmeimet kezdem el rágni. Szerencse hogy Taehyung bealudt, mondom olyan mint egy medve, de ő nem hiszi el. Lábamat jártatni kezdem, mert az idő nagyon lassan telik, még is olyan mint ha több órája ment volna el anyu.
Meghallom ahogy valaki kopog, ezért megijedek és nem tudom mit kiabáljak ki.
- Én vagyok az Kicsim.- mondja anyu, nekem pedig az ajkaimat egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el.
Azonnal kinyitom neki az ajtót és beengedem, miután bejön vissza zárom. A dobozból kivesz egy kis tesztet és a kezembe adja.
- Pisild le.
- Minek?- ráncolom a szemöldökömet.
- Csak pisild le Drágám.- tol a wchez.
Hátra fordulok hogy nem néz és jobban megnézem ezt a tesztet. Ez egy terhességi teszt lenne? Terhes lennék? Ha lehet még jobban elkap a pánik. Gyorsan megcsinálom amit kell és könnyes szemekkel adom oda anyunak.
- Jaj nyuszim, ne aggódj.- ölel magához, amibe én bele bújok és némán sírni kezdek. - Beállítottam az időzítőt, csak várni kell és rázni. - érzem hogy rázza azt a tesztet.
Mikor meghallom a kis dallamot, ami jelzi hogy lejárt az idő. Az ereimben is megfagy a vér és nem merek ránézni a tesztre. Szívem a torkomban dobog és egy mázsa súlyt érzek magamon.
- Jungkookie....- nézek fel anyukámra, akinek szintén könnyesek a szemei és egy apró lágy mosoly bujkál ajkai szélén.
- Mi az?- törlöm meg az orrom és megfordulok karjában, így láthatom én is a tesztet. - Anya.- erednek meg a könnyeim újból.- Nagyon sajnálom!- zokogok fel.
- Shh.- ölel magához szorosan és hátamat simogassa, engedi hogy vállán zokogjak. - Semmi baj sincsen Kincsem, megesik az ilyen.
- De nem ennyi idősen.- próbálom abba hagyni a sírást.
- Drágám, nem a ti hibátok. - nyugtat, ami jelen esetben nagyon is jól esik.
- De, hogy mondom el Taehyungnak vagy apának?- karolom át nyakát és azt kívánom bárcsak újra gyerek lehetnék, aki mindig elbújt az anyukája nyakában a világ elől.
- Taehyungnak egyszerűen, ő biztosan normálisan fogja kezelni. Apád pedig tudod milyen.- fejezi be, de nem leszek nyugodtabb.
Sokáig sírtam rajta, de abba hagytam egy idő után. Nyugtató szavakat mondogatott nekem és ölelt magához, ami bevált.
De sajnos a hasam fájni kezdet ennyi stressztől, ezért újra sírni kezdtem, csak most a fizikai fájdalom miatt. Amire valamilyen oknál fogva Taehyung megjelent és a szobámba bevitt, az ágyra lefektetett. Magzatpózba húztam össze magam és hasamat fogtam, mert rettentően fáj.
- Mi lehet a baja Mina?- búj be mellém szerelmem és átölel.
- A hasa fájdult meg hirtelen.- hallom a hangjában az aggódást.- Mit is mondott ilyenkor az orvos nekem?- gondolkozik vissza.- Az apuka közelsége kell!- mondja boldogan, mint ha a lottót nyerte volna meg.
- Mi? - kérdezi párom, de hasamra teszi kezét, mint ha érezné hogy oda kellene rakni és a póló alatt kezdi simogatni.
Pár perc után, a fájdalom enyhülni kezd és a sírást is befejezem, már csak szipogok. Taehyung szorosan a hátamnak van bújva és hasamat simogassa, közben nyakamba hint pár csókot. Mikor kinyitom a szemem, anyu nincsen már bent, gondolom kiment hogy kettesben legyünk Taehyunggal.
- Jobb már?- kérdezi rekedtes hangján.
- Jobb.- tolom még közelebb magam hozzá. - Csak ne fejezd be.- kérem meg.
- Nem fogom.- nyugtat meg. - Itt vagyok.- simogassa pocakom tovább és illatát is jobban felerősíti, hogy tényleg érezem hogy mellettem van. Nagyon hálás vagyok most neki.
Elfogok lassan aludni, de kicsi félelem van bennem. Hogy mondjam el Taehyungnak, hogy kis babánk lesz? Lehet nem is akarja majd és elhagy, amit nagyon nem akarok! Azután pedig apu, csalódni fog bennem.
_____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
Jungkookie babát vár✨
VOCÊ ESTÁ LENDO
Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)
Fanfic"Jeon Jungkook és Kim Taehyung, kollégiumba járnak, egy elég szigorú iskolába. A sors úgy hozza, hogy ők ketten egymásnak vannak teremtve. Jungkook omega, Taehyung alfa. Az omegák és az alfák elvannak tiltva egymástól. Nekik sikerül mindent titokba...
