Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️31.rész☁️

- Mit tett az a barom?- kérdezi feszülten.

Nem tudom, hogy elmondjam neki. Nem szeretném, ha valamit tenne és így évvégén, mikor utolsó vizsga van és lezárnak. Esetleg kirúgnák, magamat hibáztatnám. 

- Jungkook, mondj már valamit!- távolodik el tőlem. De akkor sem szolok egy szót sem, helyette lehajtom fejemet. - Kicsim, mond el kérlek, hogy mi történt.- kér meg szépen.

- Leszeretnék feküdni, aludni. - szólalok meg halkan és hasamra teszem kezemet. Remélem, hogy a futástól, semmi baja nincsen a kicsinek.

- Rendben.- sóhajt.- Menj előre, én megyek utánad.- egyet bólintok és a koli szobák felé indulok meg.

Taehyung mögöttem jön, de nem túl közzel. Közben nézi is, hogy nem -e lássa bárki.

- Jungkook.- jön ki az ajtón Kihyun.

- Kihyun.- mosolyodom el halványan és hátra pillantok, párom már nincs mögöttem.

- Szolok előre, hogy valami miatt nincs víz sehol.

- Akkor, hogy fogunk fürdeni?- kérdezem kissé feszülten.

- Az igazgató azt mondta, használjuk a suli fürdő részét. Én is oda tartok, tanárok felügyelnek, hogy egy alfa se jusson be.

- Ez nyugtató hír.- bólintok. - Akkor, szia.- fogom meg az ajtót és elsétálok mellette.

Remélem nem látta Taehyungot. Tényleg, hova tűnt el?

Bemegyek a szobánkba, az említett pedig az ágy szélén ül. Leteszem a táskám, cipőmet is leveszem. Elsétálok az ágyamhoz és leülők az alfa mögé. Nem szól egy szót sem, ez pedig aggaszt. Lehet elkellene még is mondanom neki. De nem szeretném, ha mérgében valami nagy hülyeséget csinálna. Féltem. Még is ezzel a féltéssel, taszítom el magamtól. Ki tudja, most is mikre gondolhat. Meg kéne nyugtatom, de nem tudom hogyan közeledjek felé.

Sokáig töröm a fejem, míg végül csak közelebb megyek hozzá és hátulról átkarolom, fejemet hátába nyomom és beszívom csoki illatát.

- Haragszol?- kérdezem meg félénken.

- Nem.- teszi kezét az enyémre.- Zavar, hogy nem mondasz semmit.

- Félek.- válaszolom, ekkor felém fordul.

- Tőlem?- kérdez rá.

- Nem!- vágom rá.- Nem szeretném, hogy bármit tegyél.- nézek szemeibe és kezét megfogom.

- Most màr tényleg áruld el mi volt!- ül teljesen velem szemben.

- Megakar jelölni.- suttogom lehajtott fejjel.- Mivel már vége a sulinak.

- Én megölöm!- morogja és kelne fel, ha nem rántanám vissza. - Jungkook, engedj el! - vált át szeme színe.- Nem érdekel mi lesz, én megölöm!

- Taehyung, nyugodj meg.- ülök ölébe és arcára fogok.- Ezért nem akartam elmondani neked, tudtam, hogy így reagálsz.

- Persze, mert az a pöcsfej az omegámat akarja, aki a gyermekemet hordja a szíve alatt!- forr a dühtől.

- Amit ő nem tud!- világítom rá a tényre. - Nem tudja, hogy mi most tényleg együtt vagyunk és azt főkép nem tudja, hogy terhes is vagyok tőled.

Gondolkozik és csak egyet felmorog mérgében.

- Ha megjelöllek és ő még mindig ezt fogja csinálni, megölöm.- komolyan gondolja.

- Ha megjelölsz, megteheted a törvény szerint. De addig, tartsd vissza a farkasodat, mert a suliból nagyon kis idő van, azután pedig nem hiszem, hogy összefutnánk vele.- gondolkozom.