☁️22.rész☁️

1.1K 78 6
                                    



Taehyung szemszöge:

Történelem dolgozat után lépek ki szerelmem terméből. Szerintem év végéig itt fogunk már maradni. Kicsit nehéz volt a dolgozat, de mivel reggel tanultam még, ezért biztosan meglesz a jobb jegy rá.

Barátaimmal a folyosón beszélgetünk, mikor egy körre leszek figyelmes.

- Mi folyik ott?- kérdezem meg.

- Nézzük meg.- indul meg Hoseok, mi pedig kövessük és előre jutunk könnyen, mert az omegák félre állnak.

Szemeimet elönti a düh és azonnal a mocskos alfához megyek. Lerántom szerelmemről és a földre lököm. Ráülők csípőjére és öklömet lendítve, húzok be neki egy hatalmasat. Orrából ömleni kezd, már csak ennyitől a vér. Próbál kiszabadulni, de nem engedem. Folyamatosan adom neki az ütéseket és már ott tartanék, hogy megfojtom. De Yoongiék próbálnak leszedni róla, ezt kihasználja a szemét és arcomba kapom az öklét. Még dühösebb leszek, de végleg leszednek róla.

- Úgy is az enyém lesz az a csinos popsi!- nevet fel gúnyosan, még ilyenkor se fejezné be.

Ugranék neki megint, de egy részben lefognak barátaim, másrészben pedig jön az igazgató. Seonghwat elküldi az orvosiba, engemet pedig az irodájába hív. Ránézek szerelmemre, aki aggódva figyel és érzem mennyire fél. Csak nyugtatóan rámosolygok és követem az igazgatót, be az irodájába.

Persze elmesélem neki az egészet, kicsit átírva, mert nem mondhatom azt neki, hogy Jungkook a párom. Azt mondom, hogy csak észrevettem az ártatlan omegát, aki nem tudott Seonghwa karjaiból szabadulni. Azt is megemlítetem, hogy már nem egyszer láttam, hogy ezt csinálja az alfa. Azt mondja vele is rendesen elbeszélget, de mivel verekedtem, kapok egy hét felfüggesztést. Nem jön valami jól ez, hiszen nem sokára vége az évnek, és vizsga időszak van. De sokkal jobb egy kirúgásnál.

Kissé feszülten távozom az irodából, mert haza szólnak a szüleimnek és haza kell mennem. De nem akarok, nem akarom itt hagyni Jungkookot. Főleg hogy így ki lenne téve Seonghwának.

- Na mi volt?- állítanak meg kint barátaim, a sulitól nem messze. Szerelmem pedig egyből átölel, ezért szorosan tartom karjaimban és hajába is adok egy csókot.

- Felvagyok függesztve.- válaszolom.- Haza küldenek egy hétre.

- Téged? De hát az a nyomorult kezdte!- akad ki Gi.

- Mondtad az igazgatónak?- kérdezi Hobi.

- Persze, elmeséltem neki mindent. Azt felelte elbeszélget vele is.- sóhajtok, drágám pedig még jobban bújik hozzám.

- Ez akkor is igazságtalan.- szólal meg Jimin is. - Az a fasz zaklassa Jungkookot!- lesz mérgesebb.

- Még is lehet ő jön ki jobban.- válaszolom.- De megyek pakolni srácok, ma már haza megyek.

- Nem hiszem el haver.- rázzák fejüket.

- Gyere baba.- súgom szerelmem fülébe, aki ép csak annyira válik el tőlem, hogy tudjunk menni.- Majd beszélünk még srácok.- biccentek fejemmel és szobámba megyek kedvesemmel, nem érdekelve ha valaki meglát. Jelen esetben, őt sem érdekli.

Előveszem a bőröndömet és pakolni kezdem bele ruháimat. Jungkook szomorú szemekkel figyel engem az ágyról. Nem szólt eddig egy szót sem, talán magát hibáztassa.

- Nyuszi, mi a baj?- ülök le mellé és kezemet combjára rakom.

- Nagyon sajnálom Taehyung, minden miattam van.- sírja el magát.

- Semmi se van miattad.- ölelem magamhoz.- Ha valaki hibás, az Seonghwa! Senki más!- simogatom hátát és próbálom nyugtatni.

- De most el kell menjél.- néz fel rám könnyes szemeivel. - Nem akarom!

- Figyelj nyuszi.- törlöm le könnyeit és mindkét oldalán megfogom arcát.- Van egy ötletem, gyere el velem. Amúgy is tervezzük, hogy bemutatlak normálisan a szüleimnek. Hm?- szipog párat.

- De hogyan tudnék elmenni? Engem nem függesztettek fel.

- Orvosi igazolás.- válaszolom.- Csak mond meg az orvosnak, hogy érzed lázad lesz és haza szeretnél menni.

- Elfogja hinni?- kérdezi halkan.

- Előtte vegyél egy nagyon meleg fürdőt és szerintem ha látni fogja, hogy tényleg nem vagy a legjobban, megadja az igazolást.- puszilok homlokára.

- Rendben, akkor gyorsan megyek.- kell fel.- Várj meg!- törli meg orrát és távozik is szobámból.

Remélem kap igazolást, mert nem szeretném itt hagyni. Akkor lehet, hogy inkább bérelnék itt valamit, hogy a közelében maradjak. Az a szemét képes lenne szerintem megerőszakolni. Akkor tényleg halálra tenném, nem érdekelve mi lesz a következménye.

Összepakolok mindent, ami kell nekem, bár otthoni is vannak ruháim. Anyámékkal is le tudtam egy beszélgetést. Elsőnek jól leszidtak, de aztán elmagyaráztam nekik a dolgokat. Nagyon aggódni kezdtek Jungkookért, elmondtam nekik, hogy nincs a legjobb állapotban és ha úgy van, jön velem. Egyből megörültek, hogy végre találkozhatnak élőben vele. Anyu már elkezdte sorolni, hogy addig új ágyneműt kell húznia, mindennek csillognia kell és ezernyi dolgot akar főzni és sütni. Próbáltam leállítani, de már el is ment vásárolni. Bátyámékat is áthívták vacsorára, ezért jönni fog Seo a felessége és két gyermekük. Soobin az öt éves fiúk és a kis Yuna. Igazi kis hercegnő, mindig azt mondja, hogy én vagyok a hercege, de ez így is van! Nagyon sokat szoktam velük lenni, ha haza megyek. Imádom a gyerekeket, és a velük eltöltött idő a legjobb.

Bőröndömet megfogom és lemegyek a kocsimhoz. Berakom a hátsó ülésre, és ahogy megfordulok, a srácok vannak itt, még Jia is.

- Búcsú nélkül mentél volna el?- kötekedik Yoongi.

- Megpróbáltam.- kezelek le velük mosolyogva. - Azért azt az egy hetet bírjátok ki nélkülem. - állok meg velük szemben.

- Azért annyira nem vagy nagy szám.- pimaszkodik Namjoon.

- Tudom, hogy titokban értem fogtok sírni.- vigyorgok.

- Gyere Drágám, Taehyung már nincs köztünk.- fordul meg viccelődve Hoseok.

- Várjatok!- hallom meg édesem hangját.

Ahogy hozzánk ér, lerakja a kezében lévő bőröndöt és kilihegi magát térdein.

- Te is mész Jungkook?- lepődik meg Jimin.

- Igen.- egyenesedik ki.- Kaptam igazolást!- mutassa fel boldogan.

Hozzá lépve puszilom meg arcát és berakom bőröndjét. Így nagyon jó minden, Kook jöhet velem és nem kell aggódnom azon mi van vele, hogy nem vagyok itt. Elköszönünk a srácoktól és a kocsiba beülünk. Dudálok még párat és elindulunk szerelmemmel hozzám.

- Annyira örülök, hogy jössz velem.- teszem kezem combjára, ő is rárakja mancsát enyémre.

- Kicsit izgulok.- vallja be.

- Semmiért nem kell.- kezdem nyugtatni.- De remélem eléggé éhes leszel, mert anyu egy csomó ételt elkezdett főzni és sütni. A bátyámék is jönnek.

- Most már még jobban kezdek izgulni.- nyel egy nagyot, amit én is meghallok.

- Imádni fognak!- fogom meg kezét és kézfejére egy csókot adok, majd ölembe rakom kezeinket, amit összekulcsolok.

______________________________________
Sziasztok Tiglánok 🐯❤️
Taekook páros, megy Tae szüleihez✨

Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)Where stories live. Discover now