Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️2.rész☁️

Hirtelen nem tudok mit mondani. Viszont így minden kérdésemre megkapom a választ. Ezért vonz magához annyira és ezért is mehettem neki segíteni, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön. A Lunám a tudtom nélkül cselekedik, ha az Alfájának segítség kell, ő megy. De még is mikor? Hogyan? És ő ezt honnan tudja? Csak ez miatt jött ide hozzám? De hát ez csak a farkas törvény. Igazából mi nem tudunk egymásról semmit, szerelmesek se vagyunk. Én pedig így, semmit nem akarok tőle, csak a Lunám.

- Taehyung.- tolom hátrébb.- Bármiről is beszélsz most, azt felejtsed el. Ezek csak a farkas ösztönök. - magyarázkodom.

- Jungkook, te is tudod hogy a farkasaink már össze vannak kapcsolódva.- fog hirtelen derekamra és magához ránt.

Nyakamba hajol és mélyen beszívja illatomat, testem megremeg és szemeimet lehunyom. Túl nagy befolyással van rám.

- Ne taszíts el magadtól.- mondja halkan.- Nem tudsz mit tenni ellene.- csókol nyakamra.

Kezemmel megkell kapaszkodjak karjaiban, alig bírok a lábaimon állni. Elhajol nyakamtól és virító vörös szemeivel szemezhetek, éles szemfogai pedig kint vannak.

Hirtelen lököm el magamtól és a lejárt ruhákat felkapom, a helységből kisietek és egyenesen a szobánkba megyek be.

Az ajtót ahogy becsukom neki dőlök és szép lassan csúszom le. Megakart jelölni. Megakart jelölni, miközben semmi közünk egymáshoz! Valahogyan megkell szakítanom ezt az egészet! Végig a Lunám játszadozott velem, közben szép lassan hozzá kapcsolódott az Alfához. Nem lehet köztünk semmi, hiszen a kollégium szabályzat is elő írja.

Még is miért gondolok még mindig rá? Ahogy karjaiban tartott. A csókja nyakamon, még mindig érzem, ahogy bizsereg a helye.

Kezemet felvezetem nyakamra és ahol ajkai érintették nyakamat, oda rakom.

- Jungkook.- nézek fel barátomra.- Hol van a többi ruha?- teszi karba kezeit.

- Még sok idő, tudod fehérek.- magyarázkodom és kezemet is elveszem nyakamtól.

- Rendben, teregess ki, utána menj vissza értük.

- Rendben.- kelek fel.- Mikor leszel kész?- veszem fel a kosarat, amiben a ruhák vannak.

- Nem sokára.- adja is a választ, én pedig elmegyek teregetni.

Később vissza megyek a többi ruháért, és szerencsére az alfa már nincs itt. Megkönnyebbülten pakolok ki és megyek a szobánkba fel, teregetni. Elkel kerülnöm az Alfát valahogyan.

Másnap nincsen iskola, aminek nagyon örülök. Nem kell kimozdulnom a szobából.
Reggelem már úgy kezdődött, hogy az ágyból sem akartam kikelni, de drága barátom úgy döntött, hogy elkell kísérjem pár helyre. Nagyon nehezen mentem bele, hiszen hétvége van és ezt ki kell használni, sok pihenéssel! Ami az alvás lenne majdnem egésznap és nassolás, könyvet olvasnék, vagy egy filmet néznék.

De helyette, Jiminre várok egy üzlet előtt.

- Azt hittem sosem jössz már ki onnan.- jön be mellém és együtt indulunk el egy kisebb cukrászdába.

- Jaj, ne túloz! Kellet nekem új ruha.- ülünk le egy üres helyre.

- De hát teli van a szekrényed.

- Nem is igaz.- nézzük meg a kínálatot, majd le is adjuk a rendelést.

- Miért nem maradtunk otthon?- teszem fel a kérdést.

- Ki kell mozdulni Jungkook.- adja is a választ.- Egyik nap diszkóba megyünk.

- Hogy mi?!

- Igen, meghívtak és te is jössz velem.

- Jimin, én-

- Jössz! Jó lesz, hidd el nekem.- csak egyet sóhajtok és az italokat is kihozzák.

- Legyen. - adom be a derekam.

- Remek.- örül meg.

- Jimin, nekem könyvtárba kell mennem.- kelek fel.

- Most?- ráncolja össze szemöldökét.

- Igen. Ha nem készítem el az esszét, egyest kapok.- rakok le pénzt.- Majd találkozunk.- hagyom ott.

Azt hiszem fontosabb megtudnom azt, hogy mi van velem. Hogyan tudom megszakítani ezt az egészet.

A könyvtárban nincs senki, a könyvtáros hölgyön kívül. Megkeresem a megfelelő polcot és keresgélni kezdek, nem tudom milyen könyv kéne nekem. Nem merek kérdezni senkit sem.

Hosszabb idő után, találok is egyet és egy kicsit eldugodtabb helyen kezdem el olvasni. A sorokat csak úgy szívom magamba és elég sok mindent tudok meg, csak sajnos erről a megszakításról nem ír semmit. Csak az örök társról.

Sóhajtva csapom össze a könyvet és maradok még ülve. Nekem válasz kell.

- Jungkook.- fordulok a hang irányába.

- Taehyung. - lepődöm meg. Honnan tudta hogy itt vagyok?

- Mit olvasol?- sétál mellém.

- Semmi érdekeset.- próbálom takarni. - Te mit keresel itt?- kérdezem halkan.

- Csak egy könyv kellett.- mutassa fel.- Figyelj, én sajnálom a tegnapit.

- Hogy megakartál jelölni?- húzom fel szemöldökömet.

- Igen.- bólint.- Nem tudom nagyon kordában tartani a farkasomat a közeledben, egyszerűen az illatodtól elvesztem a fejem és....

- Taehyung.- kelek fel.- Kerüljük el egymást, én nem akarok semmit sem tőled.- nézek végig szemeibe.

- Miért hazudsz még mindig magadnak?- teszi egyik kezét a polcra, így elzárja az utamat.

- Csak a farkasunk akarja ezeket a dolgokat! Mi nem is vagyunk szerelmesek!

- De a farkasunkat nem tagadhassuk meg. - jön közelebb és szemei megint vörösen izzanak.- Te csak egy omega vagy, akinek be kell hódolnia az Alfájának. - lábaim megremegnek és ha nem kapna el, én a földön térdelnék előtte már.

Karjaiban kapaszkodom meg ismét, belső Lunámat befolyásolja. Kihasználja, hogy omega vagyok. De hiszen nem tehetek ellene semmit, félig már hozzá tartozom.

- Ne mondj ellent nekem.- súgja fülembe és enyhén rá is harap.

- Csak adj időt.- kérem meg.

- Túl sokat vártam már Jungkook.- rázza fejét.

- Kérlek, azután adok neked választ.- átgondolja és egyet bólint.

- Hétfőn várom a válaszod, suli után itt találkozunk.- enged el és szemei is vissza nyerik, eredeti színét.

- Több idő kell nekem.

- Nem, örülj neki, hogy adók neked ennyit.- szorítsa össze öklét. - Két nap.- viharzik el.

Ő van felháborodva? Hisz ő akart engem megjelölni és kihasználta most is a rangját!
Már kapcsolódom részben hozzá, de még tudnék ezen változtatni és fogok is. Csak azért akar velem lenni, mert a farkasa akarja. Igazából nem akar tőlem semmit.

A szobámba vissza térek, de nem az fogad amire vártam.

- Chim.- megyek mellé.

- Kookh.- tűz forró és az illatát nagyon lehet érezni, ez a méz rendesen zavarja az orromat.

- Lázad van Chim, de nyugi, itt vagyok veled.-fogom meg kezét.

- Nem akaromh, annyira rosszh.- szenved.