Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️Epilógus☁️

~4 év múlva~

Bevásárló kocsiban tolom a kislányomat és a pár hónapos kisfiamat. Navának két copfba van felkötve a haja, lila hajgumival és hozzá a teljes lila szete, ami csillogós póló és hercegnős szoknya, harisnyával, csillogós cipelő, amin két nagy masni van. Igen, a kedvenc színe a lila és mindenki elszeretné őt kényeztetni, de szerencsére nem tudják. Nagyon okos és jó lelkű kislány, már most. Taehyung vette ezt a cipőt neki, alig akarja levenni, mert annyira szereti. Kisfiúnk pedig Kai, aki szöges ellentétje nővérének. Nava folyton sírt és nem hagyott egy percet sem, Kai pedig olyan nyugodt baba, hogy egésznap csendben van, este alszik. Személy szerint, ennek én örülök a legjobban. Viszont Kainál, még mindig van tejem és nem kell tápszerezni.

- Kaphatok csokis kekszet?- figyelek kincsemre.

- Kaphatsz.- veszek el három zacskó tésztát. - Apa hova tűnt el?- rakom be a kosárba, ügyelve a kicsire, aki babahordozójában van benne, kivételesen nem alszik, helyette nagy szemeivel figyelget.

- Arra ment!- mutat mögém, közben lábait lóbálja. - Kainak is veszünk sütit! - imádja testvérét.

- Ő még túl kicsi.- fordítom meg a kosarat, hogy alfám keresésére induljak, de valakinek véletlenül neki tolom.- Nagyon sajnálom! Nem figyeltem!- megyek gyorsan Kai mellé, akinek szerencsére semmi baja, fejére is csókolok.

- Semmi baj.- nézek fel az illetőre és meg is ijedek. - Rég láttalak. - mosolyog kedvesen, de én hátrébb tolom a kosarat és védelmezően állok gyerekeim elé.

- Seonghwa.- ejtem ki nevét.

- Figyelj Jungkook, megváltoztam.- lép közelebb, de én hátrálok azon nyomban.

- Ne gyere közelebb!- figyelmeztetem.

- Jung-

- Nem! Hagyj békén! Menj el!- kiabálom a végét.

- Mami.- hallom meg sírós hangját kislányomnak, ezért megfordulok és gyorsan karjaimba veszem.

- Nincs semmi baj.- puszilok tincsei közzé.

- Szívem.- kapom fel fejem és egy kék hajú fiú öleli át, Seonghwa derekát. - Baj van?- kérdez rá.

- Nincsen.- nyugtassa meg. - Ő Jungkook, akiről beszéltem és valószínűleg a gyerekei.- érthetetlenül nézek rájuk, ekkor érkezik egy dühős Taehyung is, aki ugorna neki a másik alfának, de kezére fogok. - Ezt akartam mondani és bocsánatot kérni. Sajnálom a dolgokat, amiket tettem.- szemeiben ott a megbánás jele. - Megbocsátasz? - hosszasan figyelem őt, talán tényleg megbánta az egészet, a szemei erről igazolnak.

- Meg.- bólintok, Taehyung pedig szorosan öleli derekamat.

- Kim Hongjoon vagyok.- mosolyog a kékség.- Nagyon örülök a találkozásnak! Seonghwa tényleg megbánt mindent.- néz az említettre, ekkor észre veszem a jelölést. A társa.

- Remélem, hogy így van.- tartsa a szemkontaktus a másik alfával férjem.

- Ti tényleg együtt maradtatok.- bólint elismerően.

- Sosem fogunk elválni!- fogja meg a kocsit Tae.- Viszlát.- tolja el a kocsit, másik kezével magánál tart szorosan és így hagyjuk ott őket.- Megakarom még mindig ölni.- morogja.

- Tae, te is láttad, hogy rá talált a szerelem.- szólalok meg halkan.- Nava, nincs veszély.- bújtatom ki nyakamból, kicsit pirosak a szemi a sírástól és így néz fel apukájára.

- Féltem.- szipogja.

- Gyere hercegnő!- veszi át Tae és sok puszit ad lányunknak, hogy ne szomorkodjon tovább.