Engem hibáztass✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

☁️17.rész☁️

Nem volt olyan rövid út a kitűzőt célhoz, de épségben megérkeztünk. Amit összepakoltunk táskát, hátamra rakom és Kedvesem kezét megfogom.

- Ez annyira jó lesz!- karol Hoseokba Jia. Lehet már összejöttek volna?

Együtt megyünk és beállunk a sorba, nem kevesen vannak. Közben nézelődünk és beszélgetünk. Legfőbb témánk az étel, hiszen ezután valamit akarunk rendelni. Hoztunk magunkkal ételt, de magunkat ismerve, hamar el is fog fogyni. Így vagy beülünk egy étterembe, vagy tudunk várni a szállodáig. Van egy érzésem, hogy az étterem fog győzni, de mivel biztos elfárad mindenki, nagy esélyes a szálloda.

Húsz perc után, végre sorra kerülünk és egy egész kocsit elfoglalunk barátaimmal. Fizetés után beszállunk, mert miért is lenne ingyen? Leülünk egy székre és úgy kezdünk bámulni kifele. Akik elsőnek járnak itt, azok ámuldoznak. Nem csodálom, nagyon gyönyörű a látvány és nekem se szakad el róla a figyelmem.

- A tetején leszállunk? Vagy is a végén.- javítsa ki magát Jimin.

- Igen, ott fent vannak távcsövek, meg kis étterem.- válaszolja barátom. - Utoljára nyolc évesen voltam itt.- dől hátra.

- Én kilenc.- válaszolom.- Le se akartam szállni.- emlékszek vissza és elmosolyodom.

- Milyen kis aranyos lehettél.- puszil arcomra párom. - Megnéztem volna a kilenc éves Taehyungot, aki csillogó szemekkel nézelődik.

- Sajnos felnőtt.- küldök felé egy halvány mosolyt és füléhez hajolok.- Ne pörögj ennyire, mert az illatod nagyon intenzív.- puszilok nyakára és visszaülök.

Zavartan elfordul és már illatát se érzem olyan erősen mint az előbb. Nem szeretném, ha valaki más is megérezné. Veszélyes.

Mikor a végéhez érünk, megállunk és leszáll mindenki. Felsétálunk a távcsövekhez, ami szerencsére ingyenes. Jól szórakozunk, Jungkookal egy távcsövet kezdünk el nézni, én az egyik felét, ő a másikat.

- Nézd a virágokat.- fordítsa arra. - Olyan szépek.

- Szerintem az a férfi érdekesebb.- fordítom a fagyit evő férfihoz, aki hallgassa valószínűleg a felességét és feladta a harcot gyerekeivel szemben. - Tuti elgondolkozik most azon, hogy rúdtáncosnak kellet volna lennie.- nevetünk fel.  

- Szerintem ő fejben Hawain van és kókusztejet iszik, körülötte meg ottani nők és táncolnak.- nevettünk megint.

- Annak a kisgyereknek leeset a fagyija. - nézem.- Sírni fog tuti.

- Összeszedi. Ha enni kezdi, hányni fogok!

- Sírva oda viszi anyukájának.

- Szegény, Taehyung vegyél neki fagyit!- csap oldalba.

- Már is! Lemegyek vissza, ami olyan húsz perc vagy több és veszek a kisgyereknek fagyit.- forgatom meg szemeimet.- Az anyja vesz!

- Nem vesz neki újat.- nézek szomorú páromra.

Ajkai le vannak konyítva és szomorú szemekkel figyeli az eseményeket. Megfogom pólóját nyakánál és ajkaimra húzom. Elsőnek nem viszonozza, meglepett. De után átkarolja nyakam és mozgatni kezdi édes ajkait. Sokáig csókolgatom, közben kezeimet fenekére vezetem és enyhén markolgatom. Cuppanós hanggal válok el tőle.

- Kérsz shaket?- szemei egyből felcsillannak.

- Banánosat! - vágja rá.

- Ne szomorkodj feleslegesen.- adok puszit rózsaszín ajkaira.