Út a biztonság felé |✔|

5

Lisa Simons

Nem hittem volna, hogy ez pillanat is elérkezik..

Leültem a kanapéra és minden szempár rám szegeződött. Chris bácsi hozott mindent sebeim kezelésére, főleg a vérző sebemre. Köztük kötszert, fertőtlenítőt, esetleg tűt és cérnát ha össze kellene varrni. 

Nagy nehezem beadtam a derekamat és levettem pulcsimat ami most jelen pillanatban a biztonságot jelentette. Kínosan éreztem magam, nagyon kínosan. Levettem, eleget tettem kérésüknek, éreztem, hogy könnyeim utat törnek és elerednek. Mindenki döbbenten nézett engem és előjött a szokásos kínos csend. 

-Ezt..ezt ki tette veled?- kérdezi Sebastian így megszakítja a csöndet ami köztünk támadt. Láttam rajta, hogy feszült. Lehet nem bírja az ilyen helyzeteket. 

-Hát szerinted mégis ki?-kérdéssel feleltem kérdésére. Igaaz.. nem meséltem nekik apukámról, a költözés okáról csakis a jó dolgokat tudták meg rólam. Már az is hiba volt, hogy kikotyogtam, hogy van egy bátyám aki elhagyott minket.

-Adam.. ugye?-kérdezte sajnálóan Chris bácsi. Szerintem már összeállt neki minden. Összeillesztette az apró információ darabkákat és beillesztette a megfelelő helyére.

Mire meghallottam apám nevét még jobban kitört belőlem a sírás. A vállaim rázkódtak a szemeimből úgy folytak a könnyek mintha dézsából öntötték volna. Chris bácsi reagál elsőnek és szorosan átölelt de ügyelt az ápolatlan sebemre így egyben óvatosan is ölelt. 

Miután elnézegették a karomon lévő foltokat, Chris bácsi elkezdte lekezelni a hasamon lévő vérző sebet. De a bökkenő, hogy fel kell ahhoz húzzam a pólót és meglátják a többit is amit a bántalmazóm varázsolt rá. Felhúztam, meglátták a hasamnak látványát az volt az utolsó csepp náluk. Látni lehetett rajtuk. Sebastian kiviharzott azzal, hogy "levegőznie kell" és kiment. Athony csak ott állt és bámult az orra alatt morgott egy cifra káromkodást, hogy azt felismerni sem lehetett. 

-Tegnap volt a legdurvább-motyogtam halkan Chris bácsinak de nem úgy történt ahogy terveztem  a káromkodó is meghallotta.

-Sajnálom- mondta szomorúan. 

Chris Evans

Mikor meghallottunk egy nagy sikoltást és csörömpölést azonnal felpattantunk és besiettünk. Keresni kezdtem szememmel a zaj hangjának helyiségét egyből megpillantottam Lisat a földön fekszik, mozdulatlanul. De valami szemen szúrt egy piros folyadék ami belőle csordogál kifelé. Átáztatta kék pulcsiját és folydogált tovább a fehér köves padlóra. 

Felsegítettem, a hasáról letörölgettem a folyadékot és adtam neki egy tiszta pólót amit feltud venni. Nagy nehezen de elfogadta, feltessékeltem az egyik szobába ahol át tudja venni. 

-Miért vérzik a kis csaj?-kérdezi tőlem Seb.

-Majd.. majd..-nem találtam a megfelelő szavakat. Ekkor teljesen összeállt a kép, hogy alig eszik, Adam újra alkoholba találja vigaszát és a foltok. 

-Hahooo Christ hívja Föld-lóbálta előttem Mackie a kezét. 

-Majd tőle megtudjátok az igazat. De valamit el kell mondanom nektek. Adam akiről beszéltünk az apukája. Ennyit sem mondhattam volna el nektek.-próbalom visszaszívni a fontos információt. Mindkettőben megállt az ütő a hír hallatán 

-Ezt nem mondod komolyan- akadt ki Seb és csak bólintottam egyet.

-Majd többet megtudtok csak idők kérdése. Bízik bennetek így elfogja mondani nektek.- csak bólintottak és várták Lisat. 

Pár perc múlva lejött, rajta volt a saját pulcsija gondolom a karjain is lehetnek és ne akarja őket mutogatni. Szomorú voltam, hogy nem vette fel a pólómat, kérdőn ránéztem egyből vette a lapot és egy kicsit felhúzta pulcsija alját, hogy megpillanthassam a felsőmet. Én nem erősködtem, hogy vegye le de a többiek annál jobban. Próbálta kimagyarázni magát de ebben a csatában veszteségre állt. Levette, teste minden pontján találtam egy-egy sebet akár foltot. Ledöbbenten álltunk a lánnyal szemben, nem érthették miért borítják ilyenek a testét de és sajnos tudom. 

Felhúzta pólóját, hogy lekezelhessem a vérző sebét, de akkor még több sebet találtam meg. Apja nevére zokogva borult karjaimba és ott keresett nyugodtságot. 

-Én.. én kimegyek egy kicsit.. kell a levegő-mondta Seb és kiment rosszul mondtam kirohant az ajtón. Kiment lenyugodni, Mackie pedig ott állt mint egy darab fa nem foglalkoztam vele és elkezdtem kezelni a lányt. 

Úgy 20 perc múlva készen is lettem, adtam neki gyógyszert és hoztam egy pihe puha takarót és jól betakargattam vele. Pár perc múlva Sebastian is nyugodt állapotba tért vissza hozzánk sokszoros bocsánat kéréssel a kitörése miatt. Megértem ő soha sem tud haragjának ellent mondani ha egy férfi ráadásul egy apa veri a lányát. Észrevettem, hogy Adamről nem beszélt szinte semmit így tudom nem volt illedelmes de elmondtam milyen kapcsolatban állnak Lisaval. Lehet haragudni fog lehet nem, majd kiderül.

Csak ültünk a kanapén mellettem Lisa betakargatva simogattam a hátát, hogy teljesen lenyugodjon, bal oldalamon Makcie, Lisaén  pedig Seb foglalt helyet. Néztünk ki a fejünkből, mindenkiben cikáztak a kérdések hada de tudták, hogyha szegény lányra rámordulnak rosszabbodhatna a helyzet. 

Egy mondat zengett a fejembe. "Tegnap volt a legdurvább", amikor Lisa ezt mondta lesokkolódtam akkor csak azért válaszolt ma reggel mert.. bele se merek gondolni mi történt tegnap. Várjunk csak, tegnap velem találkozott, és amikor tegnap kérdeztem az apjáról a kérdésekre csak egy "Jól van", "Ahaam dolgozik", "Mikor hol" szavakkal válaszolt. Elhatároztam ma nem megy haza ha esik ha fúj. Nem engedem, hogy újra és újra történjenek vele a dolgok. NEM!