Út a biztonság felé |✔|

18

Lisa Simons

-Hát te meg kicsoda vagy?

-Inkább te kicsoda vagy? -vágott értetlen képet.

-Lisa a becses nevem. Téged,hogy hívnak?

-Lisa az isten szerelmére mit csinálsz itt ilyen későn?-vont kérdőre a hátam mögött lévő Chris bácsi. Mikor meglátta, hogy ki is áll az ajtóban ledöbbent egy kicsikét.-Oooh

-Én is örülök neked bratyó. 

-Scott-lökött arrébb az ajtótól és megölelte öcsikéjét.  

-Chris-paskolta meg hátát és elhúzódtak egymástól.

-Mi történik most?-kérdeztem meg magamat ami talán egy kicsit hangosabb lett mire a két férfi felém fordult. -Oh, hogy ezt hangosan kimondtam-csak bólintottak-Értem-bólintottam egyet miközben összecsaptam kezeimet.

-Lisa ő itt a testvérem Scott...-mutatott rám- Scott ő Lisa Bostonból. Tudod, Adam lánya.

-Az az Adam?- itt mindenki ismer mindenkit?

-Igen-bólogatott

-Nem szeretném megzavarni ezt a kis cseverészést de este 9 van és holnap mozgalmas délelőttünk majd esténk lesz. Így nem lehetne ezt inkább holnap reggeli közben megvitatni?

-De, rendben. Akkor én elfoglalom az itteni szobámat.-fogta meg poggyászát Scott.

-Az már foglalt-szólt közbe Chris bácsi. 

-Kié?

-Lisaé

-Most komoly?-nézett rám unott fejjel mire csak egy váll rántást kapott tőlem válaszul.

-Akkor megyek a lentibe-indult el.-jó, hogy van több vendégszobánk is.-morogta. 

■■■

-Mivel kezdjük?-álltam fel az asztaltól reggeli után 

-Én megcsinálom a húst-emelte fel kezét Chris bácsi. 

-Akkor mi megcsináljuk a kertet-mutattam Scottra és magamra- majd hárman a konyhát.. Amúgy nagyon finom volt a reggelim.

-Ez nem igazságos.-durcizott Scott.

-Miért is nem?

-Mert te palacsintát kaptál én meg egy nyamvadt rántottát mozzarella sajttal. 

-Ilyen az élet ha szülinapja van az embernek-vontam vállat és mentem a szobámba felöltözni.

-Várj neked ma van a szülinapod?- hallottam hátam mögött Scott hangját. 

-Képzeeeeld eeel-ordítottam a szekrényembe burkolózva. 

■■■

-Azt nem oda keeell-ordítottam Scottnak mikor megláttam, hogy az elektromos mécseseket a kajás részlegre helyezi.

-Akkor mégis hova-tette csípőjére a kezét

-Azt az asztalra tedd.-mentem oda hozzá- Ide nem rakunk semmit mert különben nem férnénk el.-kezdtem leszedegetni a mécseseket.

Már fél órája a kerttel szenvedünk míg Chris bácsi pácolja a húst. A cserjékre már ráraktuk az égősorokat és a tetőből kijövő gerendákra pedig ráaggattuk a színes világítós lampionokat. Már csak hátra van az üvegasztal és a fa székek letakarítása.