Út a biztonság felé |✔|

39

2023. június 1. 

Lisa Simons

Három év telt el az első világbajnokságomtól és majd a jövő hónapban lenne a következő amin nem fogok már részt venni. A karrierem a fellegekben van még mindig, sorra nyerünk kisebb-nagyobb versenyeken. 

Tommal az utóbbi időkben nagyon rákaptunk a baba témára de nem járt velünk a szerencse, mivel mindig negatív volt az a teszt és egyszer el is vesztettük a mi kis babánkat. A harmadik hónapban voltam éppen akkor mikor mentünk volna az újabb vizsgálatokra. Elkezdett görcsölni a hasam és szúró érzést tapasztaltam aztán véres lett mindenem, mikor meglátta Tom egyből hívta a mentőket és a nőgyógyászomat is és vittek is engem a kórházba. Ott kiderült, hogy a babánkat elvesztettük az okát pedig csak annyival letudták, hogy ezekben a hónapokban előfordulhat az ilyen. Az az időszak köztünk Tommal nagyon zord volt, alig beszélgettünk egymással. Ő próbált minél később hazajönni. Én pedig az egész napomat végig sírtam bebugyolálva az ágyunkba. Mintha nem is lennénk együtt, úgy éltünk és viselkedtünk. 

Na de jöjjön egy kis boldogság a szomorúság után. Május második hetében döntöttünk, hogy mindkettőnk viselkedésén változtatunk így elmentünk nyaralni majdnem 3 hétre. Mikor már a repülőgépen ültünk haza Long Beachre rájöttünk, hogy ez a kis kiruccanás kellett a mi kis kapcsolatunkba. Sokkal vidámabbak vagyunk és próbáljuk elfeledni a szomorú dolgot. 

Valamit kihagytam, hogy ma van Tom születésnapja, szerencsére az ajándéka meg van. Egy romantikus ebéd lesz amit kap még tőlem aztán szombaton meg utazunk Londonba, hogy ott a szüleinél is megünnepeljük 27. születésnapját. 

Szerencsére nyugodtan eltudtam készíteni az ebéd fogásait mivel el kellett mennie egy fotózásra. A kedvencét főztem, a családi Simons féle húst, kukoricás rizzsel. Hozzá desszertként brownei-t készítettem. Szépen megterítettem és egy rózsa illatú piros gyertyát is gyújtottam. Felvettem a szürke egybe ruhámat, felvettem az ékszereimet, befújtam magam a kedvenc parfümömmel és vártam az én édes barátomat. 

-Megjöttem-csapta be maga után a bejárati ajtót-Finom illatok vannak-jegyezte meg. 

-Boldog szülinapot-ugrottam nyakába miután beért a nappaliba. Sok-sok puszival hintettem be arcát amit mosolyogva fogadott. 

-Köszönöm-nyomott egy csókot ajkaimra.

-Kész az ebéd-húzódtam el tőle annyira, hogy bele tudhassak nézni gyönyörű szemeibe.

-Már éhen halok-fogta hasát. Megfogtam a kezét és bevezettem az étkezőbe.

-Ülj csak le, máris hozom az ételt-simítottam meg vállát majd elmentem a konyhába. Elsőnek a húst hoztam majd a kukoricás rizst hoztam ki. 

-Imádlak-mosolygott rám mikor meglátta mi is lesz az ebéd.

-És milyen volt a fotózás?-érdeklődtem. 

-Elment, nagyon kedvesek voltak velem. Pár képek lőttek csak amúgy azt sem tudom, hova és miért készültek a képek de mindegy-kuncogta. 

-Hozhatom a desszertet?-kérdeztem miután megettük a kiszedett ételeinket.

-Ühüm-bólogatott-Ne segítsek?-kezdett el ő is felállni de visszatoltam.

-Te vagy most az ünnepelt, úgyhogy maradsz szépen a fenekeden.

-Igenis-hajbókolt nekem, én szemet forgatva mentem vissza a konyhába a browneikért. Gyorsan megporcukroztam őket és vittem is ki. 

-Tessék-raktam le az asztalra. Tom azonnal rá csapott a sütire-Na lassan még megfájdul a hasad a habzsolástól-figyelmeztettem.