Út a biztonság felé |✔|

32

2017. június 27.

Lisa Simons 

Sok minden történt ezalatt az 1 hónap alatt, hol is kezdjem. Először is megszereztem olasz nyelvből a C2-es típusú nyelvvizsgámat megjegyzem, 95%-ra írtam meg. Aztán kiderült egy babaavató partin, hogy milyen nemű lesz Chris bácsiék gyereke. Én fiúra tippeltem de a többiek mind kiröhögtek de amikor szét durrantották a lufikat és minden tiszta kék lett, ledöbbentek. Szerencsére Kenzievel is a kapcsolatom visszaállt a régi kerékvágásba, majd megyek hozzá ki Londonba bár ezt még átgondolom, mivel Lewis bácsikájával együtt járják az országot,  bár így is gyakorolhatja a mérnöki szakmát. Azt még kifelejtettem, hogy végre vége a forgatásnak így a színészek már élvezhetik a nyugalmat és a pihenést.

Na a másik nagyon jó hír az volt, hogy múlt hét hétfőn berontott hozzánk úgy vigyorogva, mint a tejbe tök, hogy a saját filmjét fogják vetíteni Hollywoodban de arra az eseményre csak a színészek és azok családtagjai esetleg párjaik és még pár színész akik igaz nem szerepelnek benne de meghívást kaptak a filmvetítésre. Hát igen azóta mindkettőnknek meglett a tökéletes ruha amik nálunk pihennek a holnapi napra, bár a mai is elég eseménydús lesz.

Merthogy ma reggel 10-kor fog landolni a családjának a gépe így ki kell értük mennünk, elvinni őket Hollywoodba ahol a rendezvény szervezője nevezte ki a hotelt ahol majd megszállnak a vendégek. Ja és velük ebédelek majd, hát nem fantasztikus. Kicsit sem parázok, áh dehogy, pedig Tom állandóan nyugtat, hogy nem lesz semmi baj és, hogy biztso benne, hogy meg fognak engem kedvelni a szülei, há könnyű neki mondania. 

Ébresztő hangjára keltünk, igen mióta vége van a forgatásnak egész nap nálunk dekkol, nemhogy hazamenne a családjához, nem marad velem. Nem az, hogy zavar mert amúgy imádom mikor mellettem van és levakarhatatlan de azért a családjával és a barátaival is kellene lennie. 

-Jó reggelt-suttogtam miközben kisfiús arcát simogattam, hogy felkeljen. 

-Aludjunk még-morogta és közelebb húzott magához és fejét nyakhajlatomba fúrta.

-De mennünk kell a reptérre anyukádékért-egy nagyot sóhajtott mire egész testem beleborzongott. Éreztem, hogy elmosolyodik reakciómon és elkezdte puszilgatni nyakamat-Erre nem érünk rá-próbáltam eltolni magamtól.

-Legyen-adta be a derekát és a hátára fordult-Mennyi is az idő?-nézett le rám.

-Öhm-vettem elő telefonomat, hogy megnézzem rajta az időt-Fél 9. Úgy hogy kapkod össze magad én addig lemegyek csinálok magunknak reggelit-tápászkodtam fel és el is hagytam a szobát.

Reggeli gyanánt készítettem gyümölcsös tejberizst hozzá pedig erdei gyümölcsös teát. a tejberizs elkészítése során adtam kaját Miminek aki farkát csóválgatva falta be ennivalóját. Miközben ízesítettem a teát két meleg kar fonódott derekam köré majd kezeit becsúsztatta a pólóm alá és apró köröket kezdett leróni rá. 

-Kész a reggeli-mondtam elhaló hangon. Elmosolyodott aztán elhúzódott majd segített megteríteni és elkezdtünk falatozni. Már mosogatni indultam csippant egyet a telefonom.

Chris bácsi:Ma szóltak az intézettől, hogy apád már látogatható állapotban van. Mindjárt továbbítom neked az emailt amiben leírják a látogatási napokat és idősávokat.

Lisa:Ma be lehet hozzá menni?

Chris bácsi:Igen de mindjárt küldöm és akkor tudni fogod mikor mehetsz be hozzá😘

Lisa:Rendben, köszönöm. Jó pihenést❤

-Minden rendben?-kérdezte tőlem Tom.