Út a biztonság felé |✔|

36

1 héttel később

Lisa Simons

Már egy hete itt vagyok a csomagom amit Chris bácsiék küldtek probléma mentesen megérkezett. Minden második gyógytornámat a vízben töltöm a száraz napokon ahogy hívjuk mi Ricoval akkor bent tartózkodunk a teremben és korlátozok meg gumiszalag gyakorlatokat végeztet velem. A múlt heti első sétám elmaradt mert iszonyatosan fájt a térdem így ezen a héten pontosabban ma kezdem meg a sétálást. A fiúkkal nem beszéltem az eset óta és még mindig nem tudják miért vagyok itt bár ha egy kicsit törik a fejüket rájöhetnek.

Tommal minden nap beszélgettünk és minden helyre is jött a kapcsolatunkban, Lucassal is beszélgettem a múlt héten és úgy szint Chris bácsiékkal is. Luke is már majdnem teljesen felépült de egyébként sem ment volna vissza a seregbe. Mivel beszélt a parancsnokkal és kérvényezte, hogy a katona képzőben ott legyen testnevelési tanár vagy micsoda. 

-Nem kéred a reggelidet?-szakított ki gondolkodásomból.

-Csak elbambultam-legyintettem és hozzá kezdtem. 

-Ma sétálni fogunk-mondta két falat között-A pályán, kiviszlek oda és sétálsz a kerettel.

-Rendben, amúgy mikor kell menni a dokihoz?

-Csak augusztus végén, miért?

-Mert nagyon fájnak a térdeim-vágtam fájdalmas arcot.

-Majd beszélek, de idő van úgyhogy induljunk-kidobta a dobozokat majd elindultunk-Te gurulj előre, hozom a keretet-hagyott ott én pedig elindultam az ajtó felé. Majd mentem a műfüves részre.

-Lisa hát te?-szólított meg Bonucci mellette volt a zöld szemű fiú aki még találkozásunkkor kicsit flegma stílusba beszélt velem.

-Megpróbálok sétálni-vontam meg a vállamat.

-Egyedül?

-Nem, jön mindjárt Ric is csak hozza a járókát amivel majd megyek. 

-Még mindig nem mondtad el mi történt-nézett rám összeszűkített szemmel.

-Majd egyszer-legyintettem.

-Akkor az a majd egyszer ma lesz, összehívjuk a fiúkat és nálam elmeséled vagy Dybalanal attól függ-nézett rá a zöld szeműre.

-Nálam is lehetünk-mondta lazán.

-Azt úgy tudjátok e, hogy én nem hagyhatom el a területet?-vontam kérdőre őket.

-Mi azt majd lerendezzük-válaszolta kacéran.

-Na itt is vagyok fiúk mindjárt jön az edző szóval sipirc. Mi meg kezdjük el a munkát-csapta össze tenyereit-Először beragasztózom a térdeidet és a bokádat majd indulhat a munka-rám tapasztotta a színes szalagot és bementünk a füves pályára-Csak kívül leszünk, nem kell félni, hogy eltalál téged egy labda-nyugtatott meg. Kicsatolta a lábtartómat így derékszögbe ereszkedett le a lábam-Add a kezed-nyújtotta felém mindkét kezét, beleillesztettem és lassan felhúzott a székből-Rendben, ügyes-mondta és idehúzta lábával a keretet. Rákapaszkodtam alólam kihúzta a széket.-Oké most lassan tegyél meg egy kicsi lépést-tettem ahogy mondta.

-Sikerült-mosolyogtam rá boldogan. Majd léptem a másik lábammal egy picit aztán még egyet és még egyet. 

-Ügyes vagy-szólalt meg mögülem de kár volt ennyire biztatni engem mert a hatodik lépésemnél összeestem de nem találkoztam a talajjal-Tartalak, tartalak-fogta meg a derekamat. A távolban a fiúk csak aggódóan nézték jelenetemen. A kerekes székem szerencsére közel volt így Ric a lábával idehúzta és beleültetett-Azt hiszem mára elég volt-sóhajtott egy nagyot, úgy látszik őt is meglepte a történtek-beviszlek és átmasszírozom és megkapod a gyógyszereidet.