2017. május 7.
Lisa Simons
Ma van az előadás. A csapattal mindvégig keményen és jól dolgoztunk és összebarátkoztunk egymással. Péntek este jöttek meg Lucyék is ők megint elfoglalták a szokásos helyeiket a mi kollégiumunkba. Tegnap volt a főpróba ahol vagy ezerszer elpróbáltunk mindent.
Gyomor görccsel ébredtem ma sajnos tegnap nem tudott itt aludni Tom mivel valamiért bent kellett maradnia a stúdióban. Pedig jó lett volna ha mellettem lenne.
-Helló-motyogtam.
-Izgulsz?-tolta elém a fekete fehér mintás bögrémet amiben a csodálatos fekete löttyike forrósodott.
-A rettegés szó most inkább jobb jelző.
-Nem lesz semmi baj-fogta meg a kezemet és szorított rajta egy kicsit.
-Csak az bánt, hogy nem tud engem megnézni Luke-suttogtam. Hát igen a húsvét hétfői ebéd után este vissza kellett mennie és nem tudni mikor fog hazajönni.
-Majd elküldjük neki a videót amit majd felvesz az egyetem.
-Jó-sóhajtottam szomorúan.
Az előadás délután négykor este pedig a jótékonysági buli amin a tanárok régi hallgatók na meg szervezők vesznek részt és persze minket is meghívtak mivel egymás után lesz a kettő. Lesz valami jazz zenekar aminek tagjai egyetemünk hallgatói voltak. Ez alkalomra majd elviszem az Olaszországban vett piros pántos ruhámat hozzá pedig a fehér zakómat meg a fehér kicsi sarksas magassarkúmat
Szépen becsomagoltam a ruhámat és a zakót a magassarkúmat pedig beraktam egy kisebb cipős dobozba. Nekünk már 1 órára ott kell lenni mivel kell haj, smink, ruha egyeztetés na meg egy kis fő-főpróba.
A műsorra itt lesz természetesen Chris bácsiék, Tom, pár színész, Hailey meg a kis keresztfiam meg persze Lucasék is hazatudtak utazni csak miattam. Hát nem édesek. Hogy Kenziet miért nem említettem már egy jó ideje na annak meg van a maga története.
Szóval már korábban volt róla szó, hogy átmegy másik szakra, hát rá egy hétre bejelentette nekem, hogy megy Londonba, hogy az ottani egyik nevezetes egyetemen mérnöki karon tanuljon. Akkor nagyon letört voltam amikor ezt közölte velem de megértettem hagy csinálja azt amit nagyon szeretne. Néha de nagyon néha beszélgetünk de nagyon alap dolgokról. Ő megtalálta a saját baráti körét és én is úgy ahogy. Van, hogy meglátogatja a szüleit és akkor összedobunk egy találkát de az se olyan, mint régen.
Kenzie😜:Sok szerencsét kívánok!❤
Lisa😎:Köszönöm😘.
■■■
-Üdvözlök mindenkit ezen a csodálatos vasárnapi napon-kezdett bele a rektorunk-A minap egyetemünk tánc kara egy előadást fognak bemutatni de van három diák akik nem a mi diákjaink hanem a Long Beache-i Művészeti Egyetem tanulói. Nagy köszönetet mondhatunk a felkészítő tanárjaiknak, kérem tapsoljuk meg őket-kezdett el tapsolni a rektorunk majd mi is csatlakoztunk hozzá.-Először nem ekkor szerettük volna bemutatni de ma van színdarabunk szerzőjének születésnapja így erre a dátumra esett. Gyorsan kellett mindenkinek betanulnia a koreográfiát de megcsinálták és ma egy tökéletes balett színdarabot fognak látni. A gyerekek és a felkészítő tanárok kapnak egy hét szünetet a kemény munkájukért. A műsorunk után megrendezésre kerül a jótékonysági buli ami zárkörű lesz. Végül mindenkinek jó szórakozást kívánok a színdarabhoz-ezzel befejezte monológját és megjelent a függöny mögül.
YOU ARE READING
Út a biztonság felé |✔|
FanfictionLisa Simons lassan közeledik a 20 felé. Élete édesanyja halála után romokba hull. Egy decemberi napon összefut rég nem látott bostoni szomszédjával Chris bácsival. Attól a naptól kezdve élete egyre jobb és jobb lesz. Ha szeretnétek végig követni...