Út a biztonság felé |✔|

35

2017. július 29. (az utazás napja)

Lisa Simons

Ma fogok utazni Olaszországba a gyógytorna miatt. A gipszet és a térdrögzítőket majd ott veszik le, szerencsémre, mert mostanában nagyon elkezd viszketni főleg a gipsz és azt se tudom mivel vakarjam meg.

Hát elég nyomasztó volt ez a pár hét. Mindenkit eltaszítottam magamtól, Tomot, Lucast, Kenziet és Chris bácsiékat is. A bátyám a baleset után 1 héttel később kelt fel csak sajnos nem tudtam meglátogatni mert nem engedtek be hozzá nehogy még rosszabbul érezzem magam. Tom is nálam maradt a kiengedésem után 1 hetet de vele se beszéltem annyira sokat. Próbáltak szóra bírni de nem ment nekik és az evészettel is így volt. Ez alatt az időszak alatt lefogytam legalább 5 kilót hanem többet. De a legnagyobb hibát amit elkövettem az, az öncsonkítás volt. De nem tudtam sokáig ezt csinálni magammal mert egyszer rajta kaptak és azóta árgus szemekkel figyelnek engem. 

Tegnap este bepakoltam Lizzie segítségével egy havi ruha mennyiséget bár egyre többet hallok Chris bácsitól, hogy nem lesz elég 1 hónap minden napos gyógytorna úgy, hogy én feladtam a küzdelmet. Hát persze, hogy feladtam, mert minek küzdeni az álmom, hogy egyszer versenytáncos legyek elillant így a baleset után. 

-Szia-jött be hozzám Lizzie-Készen állsz?

-Nem-feleltem nemes egyszerűséggel-Egyébként, hol fognak majd engem elszállásolni?

-Majd ott ahol lesznek a tornák. Majd megy ki eléd valaki és majd elvisznek a központba. 

-Szuper, mikor megy a gépem?

-Pontban délben 

-Remek, akkor van egy kis időm addig.

-Kérsz valamit enni?-csak megráztam a fejemet-Hát jó-sóhajtott majd kiment a szobámból. 

Lassan leültem majd elnyújtózkodtam a mankóimért és felálltam. Odabattyogtam a gardróbomhoz és felvettem a Tom itt hagyott lila pulcsiját és egy fekete mackót. Megmostam a fogamat majd lementem.

-Helló-ültem bele sikeresen a bárszékbe.

-Kérsz valamit?-kérdezte Chris bácsi.

-Meleg szendvicset citromos teával-mosolyogtam a hónapban először. Chris bácsi felvidult ahogy Lizzie is válaszom hallatán majd neki kezdett a reggelimnek. 

■■■

-Hívj ha leszálltál rendben?-fogta meg két vállamat Lizzie.

-Rendben. Remélem szeptemberbe jöhetek haza.

-Nem vagyok én abba biztos-motyogta Chris bácsi aki tudott valamiről csak nem szerette volna elmondani nekem.

-Tudsz valamit Chris bácsi?

-Beszéltem az orvossal aki majd kezelésbe vesz Olaszországba és nem biztos abban, hogy 1 hónap elég lesz.

-De hát nem hoztam annyi ruhát magammal-akadtam ki.

-Holnap küldetünk még egy bőrönd ruhát, jó?

-Rendben-sóhajtottam-De nekem mennem kell.

-Vigyázz magadra-ölelt meg Lizzie majd segített Chris bácsi a csomaggal mivel nem tudtam sehogy se húzni magammal. Gyorsan becsekkoltam majd átadtuk a csomagot aztán felmentem és elfoglaltam a helyemet. Átkapcsoltam repülő üzemmódra a telefonomat majd elkezdtem keresgetni a választható filmek közül. Kiválasztottam a Hogyan legyél latin szerető-t amin hatalmasakat kacagtam de voltak pillanatok amikor a sírás kerülgetett a szomorú részeknél.