10

435 12 0
                                    



Chris Evans 

-Szerinted mikor mondjam el neki?-kérdeztem a ház előtt állva Sebtől.

-Ez már csak a te döntésed. Mikor viszik az apját?

-Amikor lesz üres hely. Szerinted el akarna köszönni tőle?

-Azok után amit tett vele az apja, nem valószínű. Gondold át és csak utána mond el neki.-ült be a kocsiba. 

-Köszönöm a segítséget majd még találkozunk.-löktem el magamat a kocsitól majd gyújtást adott rá és addig néztem míg a el nem tűnik látókörömből.
A nagy gondolkodás feleszmélése után bementem házba majd lassan elnyammogtam a nekem készített melegszendvics adagot. A vacsora elfogyasztása után Lisa keresésére indultam, először a nappaliba néztem be, telibe találtam ott ült a kanapé egyik sarkán egy romantikus könyvet szorongatva. Nem is emlékszem mikor olvastam én ilyen fajta könyveket. Leültem közvetlen mellé, mikor észrevett engem megjelölte a könyv oldalát, hogy tudja hol is tartott mikor újra olvasni kezd. Lerakta az ölébe és felém pillantott barna szemeivel. 

-Beszélnünk kell..- tekintete aggodalommal és a fáradtság jeleivel keveredett. 

-Nem lehetne holnap?

-Legyen, ebédkor megbeszéljük.- aprót bólintott. Elrakta a könyvet a helyére és felsétált a szobájába. Én is még elpakoltam a nappaliba illetve a konyhába és én is elmentem fürdeni. Kómásan bedőltem az ágyba majd a rajtam nehezedő döntések és gondolatokkal nyomott el az álomvilága. 


▪Másnap▪


Lisa Simons 

Az ébresztőm csörgött kereken 6 órakor, hálát adok, hogy egyből felkelek és nem kell szundi gombokat nyomogatnom. Általában egyből kijön az álom a szememből. Kivettem egy fekete hosszú ujjút hozzá a fekete bőrgatyámat. Ezen a héten már nincsen tanítás csak be kell járnunk gyakorolni a karácsonyi táncunkat mivel ebben az évben minket jelöltek ki, hogy adjunk elő a szenteste egy előadást. Komótosan besétáltam a fürdőszobába, megmostam az arcom majd a fogam. Kivasaltam a hajam és feltettem egy kis szempillaspirált. Ezeket elvégezve felkaptam a táskámat és lesétáltam, hogy megigyam reggeli kávémat. 

-Chris bácsi?

-Szia. Csináltam reggelit-ültem le az egyik bárszékbe-na meg kávét-tolt elém egy nagy adag feketét. 

-Megmentőm-pusziltam meg az arcát. Lassan kortyolgattam a löttyöt. - Hogy hogy ilyen korán fent vagy?

-Elintézni valóm van.- leült mellém és ő is elkezdte enni a reggeliét 

-Eljössz majd a műsorra?-kérdeztem hirtelen. 

-Elmegyek ha szeretnéd.-elvette előlem is az üres tányért majd berakta a mosogatógépbe. 

-Öltözz, indulunk.-indult az előszoba felé. Értetlen fejet vágva álltam ott.- Na gyere már. Gondolom te sem akarsz elkésni.

-Minek ilyen korán elindulni? -jött vissza hozzám, gondolom észre vette, hogy nem vagyok mellette. - Csak 7 óra van.

-Te nagyon el vagy tévedve kicsi lány. Már fél nyolc van.-kigúvadtak a szemeim, villám gyorsasággal indultam el az előszoba fele. Ő csak kuncogva jött utánam.

-Nem vicces- dünnyögtem, miközben a cipőmet próbáltam felráncigálni magamra. 

-Tessék.-nyújtotta felém az egyik szürke pulcsiját. 

-Minek?

-Hideg van kint és nem akarom, hogy megfázz.

-Köszönöm, ígérem nem piszkolom össze. 

Ő is felvette a cipőjét majd a kocsikulcsért nyúlt, kiléptem az ajtón majd engem követve Chris bácsi is kijött majd bezárta azt. Belecsúsztatta zsebébe a lakáskulcsot majd a kocsihoz mentünk. Beültünk én hátra dobtam a táskámat, gyorsan becsatoltam magam, Chris bácsi is bekötötte magát és beindította az autót. 

-Neked is kéne csináltatni kulcsot a házhoz, ha esetleg nem lennék itthon ne keljen rám várnod.- egy bólintással beleegyeztem. 

Az úton énekelgettünk, fárasztó vicceket meséltünk egymásnak. Észre se vettem mikor értünk a sulihoz, kicsatoltam magam majd hátra nyúltam a táskámért. 

-Mikor végzel?

-Délben. Miért?

-Majd érted jövök.

Kipattantam a kocsiból és besiettem az épületbe. Köszöntem barátnőmnek és a többi embernek akik már itt voltak. Gyorsan átöltöztem majd odaültem Kenziehez, elmeséltük egymásnak, hogy milyen volt a hétvégénk. Bejött a tanár, köszöntünk neki, lerakta a cuccait és odasétált a nagy magnóhoz. Akkor induljon a tánc!

Délben ahogy Chris bácsi ígérte eljött értem. Haza fele vezető úton nagyon jól mulattunk. Sokat nevetgéltünk de láttam Chris bácsin, hogy valami nyomja a szívét, nem akartam rákérdezni nehogy kínos téma legyen az. Beszélgettük, hogy mi legyen ebédre, mivel mindkettőnk lusta volt a főzéshez így másokat kértünk meg vagyis pizza lesz értelemszerűen. 

Mikor hazaértünk lepakoltuk a cuccainkat, át akartam öltözni de erőm nem volt hozzá, így maradt az a ruhám amibe elmentem itthonról. Chrs bácsi addig felszeletelte a pizzát, elővett két tányért én pedig két poharat és egy üdítőt. Leraktuk az asztalra őket és neki fogtunk az étel elfogyasztásához. 

-Nem nézünk meg egy filmet?- töröltem meg a számat egy szalvétával. 

-Mit szeretnél?

-Nem tudom, keresgélünk aztán majd megtaláljuk a megfelelő filmet.
A tányérokat bepakoltuk a gépbe majd el is indítottuk mert teli volt. Chris bácsi bevitte a nappaliba az innivalót majd elkezdett a filmek között böngészni. 

-Legyen valami animációs film-néztem rá bociszemekkel. Nevetve csóválta meg a fejét és ráment az Animációk ikonra. 

Nézelődtünk de egyik sem kötötte le a figyelmünket. Majd egy mégis a borítóképén az egyik oldalon csontvázak voltak a másikon pedig egy kisfiú egy kutyával és egy idős nénivel középen pedig egy hatalmas fehér gitár az út pedig narancssárga levelekből állt. A címe pedig legalulra volt írva az állt rajta, hogy Coco. Jó lehet ez a film már a borítóképből megállapítva, összenéztünk majd Chris bácsi ráment a tartalomjegyzékre. Elolvastuk a tartalmát. Spanyol film vagyis annak kultúráját mutatja be. Van egy kisfiú aki egy gitár megpendítés segítségével átkerül a halottak világába. Izgalmas kalandokban vesz rész, összebarátkozik egy Hector nevű csontvázzal akinek nincs sok hátra mivel a családja kezdi elfeledni őt. Mintha Chris bácsi olvasna gondolataimba rányomott az indítás gombra. Betakart kettőnket egy nagy pléddel és úgy néztük a spanyol kisfiú kalandját. 

Út a biztonság felé |✔|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora