"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Mintha az álmaimban lennénk... Csipkedem magam, hogy biztosan valóság e. Itt ezen a helyen, Sean társaságában.
Repült az idő, az első hét végéhez értünk. Tegnap megismertünk egy hat fős baráti társaságot, akik meghívtak minket egy buliba így most oda készülődünk.
- Én így... - állt meg a fürdő ajtóban Sean - Hűű.
Megnyalta az ajkát.
- Mehetünk? - kérdeztem mikor már két perce csak állt és nézett.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Az este nagyon jól alakult, jól éreztük magunkat.
- Hozok valamit inni. - indult el Sean míg én tovább táncoltam.
- Nagyon jó ez a ruha. - lépett oda Diego.
Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet neki, meg köszöntem a dicséretet aztán táncoltam tovább. Egyre közelebb jött, hozzám simult. Hiába léptem el, Kezét a csipőmre téve húzott magához.
- Engedj el! - szóltam rá miközben próbáltam eltolni magamtól.
Sean erre ért vissza. Őrült düh lángolt a szemében. Meglökte, Diegot aki ettől a földre esett.
- Menjünk Sean. - álltam elé mielőtt verekedés törne ki.
- Sajnálom, sokat ivott. - sietett oda Melanie. Ő szervezte a bulit.
- Akkor se fogdossa. - dühöngött Sean.
Kezét fogva indultam el vele a szállásunk felé.
- Nem kell mennünk, csak tudatom vele a dolgokat. - indult el vissza felé.
- Sean, menjünk. - húztam ellenkező irányba.
Meg adva magát sétált mellettem.
- Nem akartam elrontani az estét. - fordult meg mikor kicsit lemaradtam - Én csak... Nem tudom mi ütött belém.
- Várjatok már! - szaladt utánunk Katie - Ne menjetek el még. Diegot elviszik aludni. Gyertek vissza.
Sean rám nézve annyit mondott megbeszéljük aztán meglátjuk így Katie vissza ment a többiekhez.
- Törpe. - ahogy ezt ki mondta rá néztem.
Ezer éve nem hívott így.
- Féltékeny lettem. - fogta keze közé az arcom - Nem akarom, hogy más hozzád érjen, azt sem, hogy úgy nézzen rád! Csak magamnak akarlak!
- A tiéd vagyok. - suttogtam s közben ajkam súrolta az övét - Csak a tiéd!
