"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Natalie késő délután ért haza, mosolyogva lépett be az ajtón. Megnyugodtam kicsit, hogy talán, átgondolta a történteket és megérti amit mondtam. Kár volt.
- Szia. – léptem közelebb, amire ő egy lökéssel reagált.
- Ne Sean. Ne kerülj közel hozzám.
- Natalie, ne csináld ezt. – fogtam meg a karját.
- Mit Sean ? – kérdezte dühösen – Te mondtad ezt. Te nem akarsz a közelembe kerülni. – rántotta ki a karját.
- De én ezt nem így értettem! Nem ilyen értelemben!
- Nem gond Sean. Tényleg. – indult el a szobája felé.
- De gond, mert nem érted. – húztam vissza – Hallgass már végig ! – szóltam kissé emelt hangon.
Natalie kicsit megtorpanva állt előttem.
- Egyelten szóval nem mondtam, hogy nem akarok a közeledben lenni. Sőt, szeretnék minden percben a lehető legközelebb lenni hozzád. Látni a mosolyod, a szemed, érezni az illatod, a bőröd a bőrömön. – húztam közelebb – Szeretném minden percben csókolni a szád, a tested minden porcikáját. Iszonyatosan akarlak ! És mindez szemben áll azzal, hogy apád arra kért. Én nem akarom, hogy tiltson tőled, vagy hogy elzavarjon mellőled. Nem akarlak elveszíteni ! Érted már ? – simítottam végig az arcán.
- Sean. – megpróbált ellépni de nem hagytam.
Natalie csak nézett, és nem szólt semmit. Az ajkait harapdálta. Iszonyatosan akarom a csókját. Gondolatomból, másodpercekkel később már cselekvés lett. Ajkai forróak, puhák, tökéletesen illeszkednek az enyémre. Lágyan csókoltam, amit viszonzott eközben beljebb és beljebb vezettem házban. Egészen a szoba ajtóig haladtunk, mielőtt beléphettünk volna Natalie megállt.
- Mit csinálsz ?
- Gyere . – csókoltam újra közben pedig belöktem az ajtót.
A padlón illetve az ágyon rózsaszírmok, gyertyákkal kirakott szív, behűtött pezsgő, eper és csoki volt bekészítve.
- Istenem Sean. – kapta a szájához a kezét.
- Nem akartalak megbántani, nem akarom, hogy azt hidd nem akarok közel lenni hozzád.
Natalie végig sem hallgatva megcsókolt.
- Kislányom holnap akkor... – jött be az apja.
- Holnap mi ? – kérdezte Natalie .
- Őőőő... Dolgozol ?
- Nem, itthon vagyok holnap. – adta meg a választ .
- Akkor elmegyünk autót nézni.
- Oké apu.
- Autód lesz ? – kérdeztem meglepetten.
- Igen, a motor megadta magát. – válaszolt Marcus, elég szúrós tekintettel majd el is ment.
- Látod, hogy néz. – mutogattam utána.
Mint aki szemmel épp a torkomhoz szorít egy kést.
- Beszélek vele. – adott egy puszit és utána ment.
