H a r m a d i k E s é l y

⚜️ 35. ⚜️

A vágy elsöpörve mindent vette át az irányítást. Bár az eszem hadakozott egy ideig végül feladta a harcot.

- Biztos, hogy ezt akarod? - váltam el ajkaitól.

Ajkát beharapva, némán nézett rám egy percig aztán bólintott.

- Sean. - szinte suttogott, megvárta míg rá nézek - Te vagy az első.

Szemeit lesütötte. Arcát magam felé fordítva csókoltam meg.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

- Szeretlek. - motyogta a mellkasomra dőlve miközben simogatta a hasam.

Éreztem, hogy mosolyog.

- Mindennél jobban. - magamhoz húztam egy csókra - Nem bántad meg?

- Nem. Te igen? - ijedten nézett rám.

Nemlegesen ráztam a fejem.

- Még úgy sem, hogy tudom apád meg fog őlni miatta.

Ezen elnevette magát. Pedig nem viccnek szántam.

- Tusolsz előbb te vagy menjek én?

- Megyek. - indultam fel egy csók után.

Gondolatban újra és újra lejátszottam a történéseket. Mosolyom letörölhetetlen.

- Mehetsz. - álltam meg a szobája ajtajában.

- Oké. - puszilt a vállamra miközben kikerült.

Amíg ő a fürdőben volt felöltöztem, megágyaztam magamnak és elterültem az ágyon vissza adva magam a gondolataimnak.

- Hát te? - állt törölközőben, vizes hajjal az ágy végénél.

- Én? Megágyaztam.

- Azt látom, de miért itt?

- Hát mert az apád...

- Sean ... az előbb még a kanapén ... már nem mindegy?

- Igazad van. - belegondolva jót nevettem magamon.

Magamhoz vettem a párnát, takarót és át battyogtam velük a másik szobába.

Át karoltam, ő a mellkasomra hajtotta a fejét. Simogattam a hátát. Lassú, nyugodt szuszogását hallgattam.

- Szép álmokat szerelmem. - pusziltam a hajába.

- Szép álmokat. - súgta álmosan.

Pár perccel később már mélyen aludt. Jó ideig csak néztem míg végül én is el aludtam.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

Telefon csörgésre ébredtem. Mivel Natalie még aludt gyorsan le némítottam. Óvatosan bújtam ki mellőle, hogy kimenjek vissza hívni anyuékat.

- Aludtál? - kérdezte rekedtes hangom hallva anyám.

- Igen. - suttogtam míg le nem értem - Jönnétek?

- Akkor vissza megyünk még a szállóba. - szólt bele apu is.

- Gyertek csak. Már nem fekszem vissza.

- Natalie?

- Még alszik. Azért nyomtam ki, hogy ne ébredjen fel.

Miután letettük felmenten felöltözni, Natalie ugyan úgy aludt mint mikor ki szálltam mellőle így be csuktam az ajtaját.

A nappaliban beszélgettünk már egy órája, mikor Natalie szobájából zajt hallottam.

- Felmegyek, megnézem mi volt ez.

Benyitottam, Natalie a szekrény mellett állt fehérneműben.

- Jó reggelt. - csuktam be magam után az ajtót.

Meg ugrott ahogy megszólaltam.

- Neked is. - mosolygott oda lépve egy csókért.

- Zajt hallottam.

- Leesett a polc. - mutatta a szekrényben össze borult ruhákat - Új szekrényt kell vennem.

Vissza lépett volna ha nem húzom vissza egy újabb csókra.

- Ha jól hallottam lent vannak a szüleid. - motyogta elválva ajkaimtól.

- Na és?

- És fel kellene öltöznöm, hogy lemenjek hozzájuk.

- El zavarom őket...akkor így is maradhatsz.

Csak mosolygott. Végül magára hagytam, vissza mentem a szüleimhez.

Nem sokkal utánam csatlakozott.

- Hogy vagy? - kérdezték tőle egyszerre.

- Köszönöm, jól. Nem mondom, hogy nem fáj minden mozdulat, de majd jobb lesz.

Ezt nekem eddig nem mondta.

- Persze. Pihenj sokat. - húzta a kanapéhoz anyám, hogy üljön le.

- Kértek kávét? Üdítőt? - kelt volna fel.

- Már kaptunk mindent. Ülj csak le. Mond mit ennél? Főzök nektek valamit.

- Ne fáradj. Meg tudok főzni magunknak.

Addig erősködött anyám míg végül rá nem bólintott.

Úgyhogy most a konyhában tevékenykedik anyám.
Apám félre hívott beszélgetni.

- Ne haragudj rám fiam. Butaság volt ez az egész.

- Fátylat rá.

Őszintén magam sem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen elengedem a dolgokat most mégis így teszek.