"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Natalie...Lennél a feleségem?
Zokogva bologattam.
- Igen. - szipogtam - Igen, igen, igen.
Felállva a nyakába borultam.
Mindenki tapsolt, kiabált, fütyült.
- Megengeded? - vette ki a gyűrűt a dobozból.
Tartottam a kezem míg fel húzta azt.
Azt hiszem a világ legboldogabb embere vagyok.
- Gratulálunk. - jöttek oda egymás után.
Apa jött utolsóként.
- Tudom, hogy korainak tartod. - kezdett bele Sean.
- Igen. - vágott a szavába - De boldog. Nem számít más.
Ezután kezdődött az igazi buli.
Az asztalon sütemény, sós rágcsálni valók és temérdek mennyiségű alkohol. Apa hamar kidőlt. Így őt Sean be kísérte, hogy aludjon.
- Na mutasd azt a gyűrűt! - jöttek a lányok.
Büszkén tartottam oda a kezem.
- Gyönyörű. - értettek egyet.
- Csajszi nekünk mennünk kell. - lépett mellém Gaby és Lola.
- Máris? - néztem az órára, ami hajnal 3 órát mutatott - Jól van. Köszönöm, hogy itt voltatok! - ki kísértem őket
- Baby. - tért vissza Sean - Hova lett Gaby meg Lola?
- Elmentek. Aput sikerült be könyörögni?
Bólintott.
- Viszont akartam beszélni veled. Apuddal megbeszéltem még a buli előtt, azt mondtam Lucasnak és Petenek, hogy itt maradhatnak.
- Persze. Szó sem lehet róla, hogy elmenjetek, - fordultam az említett személyek felé.
A buli valamikor öt óra körül ért véget. Pete nagyon kész volt, Sarah alig bírt vele.
- Akkor bemegyek meg csinálom a helyeket, hogy egyenest ágyba dőlhessen.
Megágyaztam a vendég szobában, az mi szobánkból az ágyneműt levittem a nappaliba, onnan pedig a tartalékot fel. A vendégeknek kész is. Már csak magunknak kell a kanapét kinyitnom.
- Segítsek baba? - jött fel Sean.
Abban a pillanatban ki tudtam nyitni.
- Kész vagyok.
Letakartam és rá dobtam a párnákat, takarót.
Sean segített Lucasnak fel támogatni Petet a szobába. Zoé is fel ment velük. Így mi kettesben maradtunk Sarahval.
- Ne haragudj rá, tudod milyen.
- Ugyan hagyd már. Apám? - mutattam az ajtó irányába - A lényeg hogy jól érezte magát, remélem mindenki.
- Én nagyon. Olyan jó boldognak látni. Sean imád téged. Ahogy te is őt. Sugárzik rólatok.
- Nem is lehetnék boldogabb.
- Erre igyunk. - töltötte meg a poharakat.
Épp lehúztuk mikor Sean le jött hozzánk.
- Iszunk még egyet? Most már Sean is itt van.
A még egyből még sok lett. Egy kicsit a fejembe szállt, de épp csak.
- Most már elég lesz. - mondtam túl lassan.
- Akkor menjünk mi is aludni.
Sarah már alig állt a lábán. Sean mintha nem is ivott volna. Mindenkit ő kísér fel.
Én össze szedtem az ajándékokat, hogy felvigyem a nappaliba. A poharakat is össze szedtem egy tálcára.
- Te már pakolsz? - ölelt át hátulról.
- Azt hittem mi is megyünk fel.
- Még nem is koccintottam a menyassszonyommal.
- Ezt mond megegyszer. - olyan jó hallani.
- Koccintani szeretnék a menyasszonyommal.
Kerestem két tiszta poharat.
- Tequila, pálinka vagy whiskey?
- Valami gyengébb? - bár buta kérdés végig nézve az üres üvegeken.
- Téged is felviszlek. Ne aggódj. - húzott magához egy csókra.
