Két éve szereztem egy érettségit, elvesztettem az életem legfontosabb személyét, Nataliet.
Nem mondtam el mit érzek iránta. A levél amiben leírta, hogy érez irántam valamit, mai napig a tárcámban van. Szent és érinthetetlen. Néha elő elő veszem, magam elé képzelem Nataliet a göndör hajával, gyönyörű mosolyával meg azzal a csodaszép szemével. Bár itt lenne. Bárcsak mellettem ébredne, mellettem aludna el. De miket is beszélek. Hisz hamarosan elveszek egy nőt. Egy nőt akit sosem fogok annyira szeretni mint Őt. Sosem tölti majd be azt a helyet amit Natalie foglal el a szívemben. Fél éve beszéltem vele. Szörnyen fájt hallani a részeg hangját. Nem azért mert részeg volt. Azért mert miattam volt az. Miattam itta le magát. Míg a közelemben volt fájdalmat okoztam neki és úgy is tudtam bántani, hogy nem voltam mellette. Megkérdezte, hogy szerettem e valaha ... Válaszolni akartam. El akartam mondani mennyire szerettem, hogy szeretem mind a mai napig. De ahogy a kocsiba szált megszakadt. Másnap délután elnézést kért, sok boldogságot kívánt. Ezután hiába hívtam, többé nem értem el.🔸🔸🔸🔸🔸
- Hé haver indulhatunk? - Szólt a kocsiból Paul.
Ő szervezi a legénybúcsúm. Fogalmam sincs hova visz.
- Itt vagyok mehetünk. - szálltam be hozzájuk. - Hová is megyünk?
- Az meglepetés.- mondta miközben egy pohár pezsgőt nyomott a kezembe. - a vőlegényre! - emelte poharát.
- Az utolsó jó napodra ! - mondta Lucas is.
- Az már rég megvolt - tette hozzá Pete.
Keserűen bólintottam majd lehúztam a poharam tartalmát. Paul nem értette a köztünk lefolyó beszélgetést. Pete Nataliere utalt, illetve arra, hogy elment, ez előtt volt életem utolsó jó napja. Teljesen igaza van.
A leendő féleségem apám főnökének a lánya. Egy céges bulin ismertem meg. Illetve ismertette meg velem. Ugyanis ez az egész le volt szervezve. Már az esküvőt is eldöntötték.
Nataliet elvesztettem így már nem küzdök ellenük. Teszem amit elvárnak.
Igazából Chanel nem rossz csaj.
Szőke, közepes hosszú, egyenes haja van, barna szeme és hibátlan bőre. Kicsivel alacsonyabb mint én, teste kidolgozott. Komolyan minden férfi álma lenne. De nem az enyém. Engem nem érdekel.
Hosszas utazás után a reptéren voltunk egy magángéppel mentünk tovább.- Komolyan mondjátok már el hova megyünk!? - szóltam a haverjaimra akik épp néhány üveg Whiskyt bontottak.
- Majd meglátod. Inkább igyál.- nyomtak a kezembe egyet.
Hát akkor igyunk. Mire a gép landolt igen jó állapotban voltam. Los Angelesbe hoztak. Imádom ezt a várost. Bárból bárba sétáltunk mikor egy Femma nevű helyre tértünk. A hosszú séta alatt kissé kitisztult a fejem.
Beérve a fiúk rögtön a pulthoz mentek, kértek egy kört. Egy magasabban levő asztalhoz mentünk ahonnan jól beláttuk a helyet.
CITEȘTI
H a r m a d i k E s é l y
Dragoste"Natalie Smith vagyok. Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be. Az első évem a Carlstonban nehéz vol...