"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Natalie eszméletlen volt, ahogy sétált felém abban a fehér ruhában úgy éreztem magam, mint aki épp elvenni készül álmai nőjét. Ideges volt a tánc miatt és amiatt, hogy az apukája nem ér ide. De ahogy mi elkezdtük ő is megjelent az egyik oldalon, könnybe lábadt szemekkel nézte ahogy Natalie az oldalamon táncol. Látszott, hogy nagyon büszke, igaza is van. A tánc után megkerestem a szüleim akik nagyon büszkék voltak ránk. Képeket akartak készíteni így elküldtek, hogy megkeressem Nataliet. Miközben kerestem elhatároztam, hogy elmondom mit érzek iránta. Épp a folyosón mászkáltam, Tina utamat állta.
- Sean olyan jól nézel ki ebben az öltönyben. - simította meg a mellkasom.
- Köszi, de mennem kell. Nem láttad Nataliet? - löktem el.
- Nem. Táncoljunk. Gyere. - húzott a terem felé.
- Most nem. - válaszoltam, mire ő megfordult és megcsókolt.
Egy fájdalmas sóhajt hallottam mögülem, megfordulva láttam, hogy Natalie áll ott. Könnyei végig folytak az arcán majd elrohant.
- Várj kérlek ! - szóltam utána, de ő csak rohant a tömegbe.
Az épületből kilépve megláttam az autójukat ami épp akkor indult el. Natalie a hátsó ülésen ült. Pete, Sarah utánam jöttek ki.
- Ember te normális vagy ? Azt mondtad szereted őt! - kiabált rám Pete teljesen jogosan.
- Én nem... nem én csókoltam meg. - magyarázkodtam.
- Sean Natalie szeret, most teljesen összetörted ! - vágta hozzám Sarah de amint kimondta a szája elé kapta a kezét.
- Hogy mi ? - kérdeztem teljesen ledöbbenve.
- Semmi, hagyjuk. Egy faszfej vagy ! - mondta vissza indulva.
- Sarah könyörgöm mond el. - kiabáltam utána.
- Felejtsd el Sean. Nataliet is! - szólt vissza miközben belépett az ajtón.
Most már teljesen összezavarodtam. Hogy szeret ?! Vissza mentem, elmondtam anyáméknak mindent. Haza vittek, próbáltam hívni Nataliet aki nem vette fel. Egész hétvégén hívogattam, párszor el is mentem hozzájuk, de nem mehettem fel hozzá. Marcus megtiltotta, hogy a közelébe menjek.
- Könyörgöm, muszáj beszélnem vele!
- Sean, hagyd őt békén. - mondta majd becsapta előttem az ajtót.
Alig vártam a hétfőt, hogy végre láthassam és beszélhessek vele. Szakadó esőben vártam a buszt, remélve, hogy Natalie is jön. A buszon nem volt. Nem akartam az iskola előtt várni, ezért bementem, láttam, hogy Sarah meg Zoe Natalieval a szekrénye előtt állnak. Odamentem.
- Natalie. Beszélhetnénk ?
- Szerintem nincs miről Sean.- válaszolta hidegen.
- De van, had magyarázzam meg!
- Nincs semmi szükség magyarázatra. Nincs köztünk semmi. Felnőtt ember vagy, azt teszel amit akarsz, azzal akivel akarod.
Ahogy ezt kimondta ott is hagytak. Szörnyű volt hallani ezt tőle. Napközben, próbáltam még beszélni vele, persze sikertelenül. Már nem bandázott velem, a lányok a lányokkal, a fiúk a fiúkkal voltak. Pete, Lucas dühösek voltak rám, de miután meggyőződtek róla, hogy mi is történt újra a régi volt minden. Teltek a hetek Natalie még mindig megtartotta a távolságot. Nem beszélt velem. Került ahol tudott. Eljött a téli szünet előtti hét utolsó napja. Sarahtol tudom, hogy Natalie szülei elválnak. Különköltöztek, Marcus egy szállodában lakik, hogy ne legyen messze a lányától. Karen viszont nem engedi, hogy Natalie beszéljen az apjával, emiatt nagyon szomorú. Látszik is rajta. Az utolsó óránk végén az ajtó előtt vártam.
- Szia. Sajnálom ami a szüleiddel történt.
- Ne Sean. Nem akarok erről beszélni, Nem akarok semmiről beszélni. - könnyek szöktek a szemébe.
- Tudom, hogy rossz. De muszáj erősnek lenned. - tettem a kezem az álla alá hogy tekintetét magamra irányítsam.
- Nem tudsz semmit Sean. Az ég világon semmit ! - mondta most már zokogva és elindult ki az épületből.
Pillanatok alatt szem elől tévesztettem. Sarah jött ki a suliból.
- Mit tudsz a szüleiről ? - kérdeztem rögtön.
- Kinek a szüleiről ?
- Natalie . Elváltak tudom, de valami biztos van amit nem tudok.
- Natalie mamája, megcsalta Marcust. A saját házukban. Amikor Nat nem jött egy hétig, emiatt voltak távol. Amikor oda mentél Marcus azért volt ott, mert a szomszédaik felhívták, hogy egy másik férfi ki be jár a házból.
- Natalie egyszer épp arra ment haza, hogy a pasas félmeztelenül ül a kanapéjukon. - mondta Pete.
- Te ezt honnan ? Miért nem mondtad el ??- estem neki.
- Ne haragudj, megígértem neki.
- Mindenki mindent tud csak én nem...
Elmondtam Sarahnak mi történt, ő pedig felhívta Nataliet. Megnyugodtam amikor azt mondta, hogy otthon van.
