"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Már mindenütt a bál meg a szalagavató a téma. Otthon faggatnak, a tanárok nyaggatnak, persze a barátaim sem fogadják el, hogy nem szeretnék menni. Hogy is fogadnák... mióta ismernek erre vártam. Millió verziót álmodtam már rá. De azóta sok minden változott. Akkoriban úgy terveztem, elmondom Sean-nek az érzéseim, és a családom sem volt széthullóban. Most viszont...
November 27. hétfő
Egész hétvégén mellőztem a telefonom. SMS, hívás áradatok vártak rajta. Reggel nem várt reggeli, senki nem volt itthon. Készítettem egy kávét, müzlit aztán elkészültem. Egy fekete szűk farmert, egy bordó bő felsőt húztam fel, egy a felsőhöz illő bordó magassarkú bokacsizmával meg a fekete bőrdzsekimmel. Előző este befont hajam kiengedtem majd felcopfoztam a göndör tincseket. Egy kis tus a szememre, szempillaspirál után késznek nyilvánítottam magam. Bezártam az ajtót, a buszmegálló felé vettem az irányt. Egy szürke autó fékezett mellettem, a lehúzott ablakon láttam meg Seant.
- Hé szép lány! Gyere elviszlek. - szólt ki, miközben megállt mellettem.
- Köszönöm Sean, de Sarah és Zoe várnak a buszon.- hazudtam.
- Ne kéresd magad.
Átsétáltam az autó másik oldalára, beültem az anyósülésre. Sean egy puszit nyomott az arcomra majd elindult.
- Mióta jársz te autóval ? - kérdeztem.
- Különleges nap van, ma lesz az első táncpróbánk.
- Értem. - mondtam miközben a táskám rojtjával babráltam.
- Szeretném ha te lennél a partnerem. - mondta leparkolva az iskolánál.
- Ahogy mondtam nem megyek.
- Kérlek. Az én kedvemért. Nem akarok Kely-vel vagy a többi picsával menni.
- A táncnak köze sincs ahhoz, kivel mész.Te döntöd el.
-Igen, rád gondoltam. - mondta.
Össze vissza beszél mi ütött belé?! El sem hiszem, hogy velem akar táncolni. Kár, hogy én nem megyek.
- Köszönöm, hogy rám gondoltál, de nem megy. Nem szeretnék sem táncolni, sem a bálba menni. - mondtam kiszállva - Megyek Sarah vár már. - mire bármit mondott volna, már ott sem voltam.
A kapuban állt Sarah és Zoe. Oda érve mindketten, kérdő pillantásokat vetettek rám.
