H a r m a d i k E s é l y

⚜️ 59. ⚜️

- Menyasszony rablás! - kiabálta Sean miközben felkapott s a karjaiban tartva rohant kifelé velem.

Az épület előtt egy hintó állt. Segített felszálni aztán ő is felszált. Mire kísért a vendég sereg már elindult a fogat. Csak integettünk hátra.

Álom szerűre sikerült mindent.

Út közben Sean bekötötte a szemem. Nem láttam de biztos voltam benne, hogy a kikötőben álltunk meg. Rövid séta után megálltunk. Le vette a szemkötőt. Előttem egy nagy hajó, feldíszítve és kivilágítva.

- Mrs. Evans. - nyújtotta a kezét a pallón állva.

Elhagytuk a kikötőt. A személyzet pezsgőt, csokoládét és epret hozott.

- Köszönjük, innen megoldjuk. - küldte el Sean a pezsgős üveggel babaráló pincért - Nem tudok várni tovább. - húzott magához egy csókra, közben pedig a fűzőm bontogatta.

Éreztem ahogy enged az anyag, majd földre hull.
Ajkát harapva nézett végig.

- Kezdődhet a nászéjszaka. - mormogta két csók között.

Egy hajó fedélzetén, a szabad ég alatt vitt magával a vágy. Az a mérhetetlen, csillapíthatatlan vágy.

➖➖➖

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd a gyermekkori szerelmem fog feleségül venni.
Hogy ennyi szenvedést túl élhet egy kapcsolat. S mégis mi itt vagyunk. Az évek alatt sok szenvedés, fájdalom volt de legalább annyi, ha nem több öröm és boldogság is. Rengeteg ellenség és barát akik nehezítették, segítették utunk.

Nincs más vágyam mint vele le élni az életet. Családdá válni. Egy nagy ház, kis udvarán kertet gondozni. Ahol együtt játszhatunk majd a gyerekeinkkel.

Bármennyire hihetetlen is, mától Natalie Evans vagyok. A legboldogabb nő ezen a világon.