"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Utolsó emlékem, hogy elindultam a fiúkhoz. Útközben elestem és beütöttem a fejem.
A szálláson tértem magamhoz. Sean rémült tekintettel nézett, az arcom simogatta.
- Istenem végre! - csókolt meg.
- Mi történt?
Válasz helyett csak újra és újra csókolt. Kopogas után Alex jött be, Sean kivonult vele.
- El intéztem. Nem kell oda menned. - jöttek be.
- Mit nem mondtok el? - kérdeztem mindkettőjüktől.
- Diego el akart rabolni téged. A parton leütött mikor hozzánk indultál. A furgonjában találtam rád. Altatót adott be. - hadarta el Alex hiába ellenezte Sean.
A pillanat töredéke alatt ott volt mellettem, mikor látta kiülni az érzéseim az arcomra. Szorosan ölelt.
Még aznap át mentünk egy másik szigetre. Nem hagy magamra egyetlen pillanatra sem. Rengeteg programot szervezett, minden napra jutott valami. Élveztem az összes programunk, a legjobb mégis a naplemente nézés a függő ágyból, minden esti program.
- Gyere! - szólt rám ha késtem.
- Itt vagyok. - álltam meg az ágy mellett.
Csak egy strandruha volt rajtam. Sean sötét tekintete árulkodó, felkelt hozzám, jól szemügyre vett miközben a szája szélét nyalta.
- Nem bírok betelni veled. - csókolt meg magához húzva.
Csókja ajkamról a vállamra majd a nyakamra tért át. Az érzés halk nyögésre késztetett. Vitt magával. Megszabadított a ruhától és a hátamra döntve fölém helyezkedett újra a szám ostromolja, közben ujjai végig siklottak az oldalamon, a hasam alján aztán fel a mellemre. Ujjai mellé társult az ajka. Végig csókolta a hasam, a combom külső oldalát. Játszik. Fordítottam a helyzeten fölé kerültem. Kínzó lassúsággal végig simitottam a mellkasán itt ott csókot hagyva. Körbe cirógattam pontosan úgy ahogy ő, nem értem hozzá.
- Nem bírom. - húzott fel hirtelen vad csókba.
- Pedig te kezdted.
- Azt bírom is. De amit te csinálsz... - szemei égtek a vágytól.
- Hiszen én nem is csinálok semmit. - néztem ártatlanul s közben csípőm le engedve érintettem magam hozzá.
- Nem mi?! - forgatta a szemét ajkába harapva.
Derekamnál fogva húzott magára, nyögés hagyta el a szám amin ő mosolygott. Fordított a helyzetünkön majd folytatva a játékot mozgott bennem. Mikor már közel jártam lassított, megállt.
- Neee. - nyafogtam mikor már sokadjára nem hagyott élvezni.
- Hiszen én nem is csinálok semmit... - mosolygott.
Eltolva magamtól a hátára löktem. A dereka fölé helyezkedve nem várt csípő emeléssel hatolt újra belém. Hagytam, hogy el hidje ő irányít majd mikor éreztem megfeszülni megálltam. Rá dőlve csókoltam meg, lassan vissza ereszkedtem, mozgásba kezdtem. Mikor újra éreztem feszülni lassitottam.
- Ne. Könyörgöm ne állj meg. - karja a derekam karolta, emelve magát mozgott.
- Ugye... Nem is olyan jó ez a játék.
Bólogatva nyögést folytott el. Át vette az irányítást felettem, tempóját fokozva míg megfeszült testem remegve jelzést adott.
Le dőlt mellém lihegve.
- Szeretlek. - suttogta lejjebb csúszva a hasamra tette a fejét.
- Nagyon nagyon. - a haját túrtam - Holnap ilyenkor már úton leszünk. - motyogtam kicsit szomorúan.
