Anyám nem hagy, mindenáron azt akarja, hogy vissza költözzek hozzá. Most épp azt írta, hogy megöli magát ha nem megyek haza.
Sean pont akkor jött be mikor ezt olvastam. Azonnal látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Elmondtam neki, aztán kértem,hagyjon egyedül. Nem sokkal késöbb apa jött be.
- Miért nem mondtad el ?
- Sean elmondta ? - akadtam ki .
- Igen, de csak mert aggódik miattad ! - csitított le.
- Nem kell, minden oké. - szöktek könnyek a szemembe.
- De kislányom, azért vagyok itt, hogy mindenben segítselek.
- Van elég bajod, nem akarom tetézni.
- Butuska. Idehallgass. Ha nem akarsz oda költözni nem kell. Anyáddal elbeszélgetek és ha az nem segít segítek kezeltetni magát.
- Apa én itt akarok élni veled.
- Én is ezt akarom. - ölelt át - Ne emészd magad amiatt, amit anyád írt. Megígéred ?
- Igen. - bújtam hozzá még jobban.
- Most felhívom anyádat.
Elengedtem és kiment. Azt hiszem kicsit megnyugodtam. Mindig jót tesz egy kis beszélgetés apuval. Elmentem zuhanyozni, hogy egy kicsit rendbe szedhessem magam. Sean szobája mellett haladtam el vissza felé jövet. Pakol. Hova megy? Hisz csak most jött ?!
- Mit csinálsz ? - léptem be megfeledkezve arról, hogy egy törölközőben vagyok.
Sean felugrott a bőrönd mellől.
- Öhm pakolok. - fordult vissza, pakolt tovább.
- Hova ? - fogtam meg a kezét, hogy rám figyeljen.
- Elárultalak. Nem ? Egyértelmű.
- Igen, elmondtad. De tudom, hogy jót akartál. Nem akarom, hogy elmenj !
Magamhoz húzva megöleltem.
- Komolyan ? - nézett a szemembe.
- Soha ne hagyj itt ! - csak néztem, szeméről az ajkaira vándorolt a tekintetem .
Közelebb hajolt és ajkaink összeértek. Csókra nyitotta száját.
- Khm. - állt az ajtóban apa - Natalie beszéltem anyáddal.
Megfordultam, elvörösödött az arcom.
- Vagyis csak akartam, mert a kanja vette fel.
ESTÁS LEYENDO
H a r m a d i k E s é l y
Romance"Natalie Smith vagyok. Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be. Az első évem a Carlstonban nehéz vol...