"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Natalie szorosan mellém bújva nézte a filmet, miközben simogattam. Közölte, hogy el fog aludni, ami úgy is lett a film kezdete után úgy 10 perccel. Mikor vége lett a filmnek lekapcsoltam, Natalie arcát simogattam és hallgattam nyugodt szuszogását. Azt mondtam át viszem, tehát így is teszek. Óvatosan felvettem, átsétáltam vele a szobájába, letettem majd betakartam. Az egészre fel sem ébredt. Kicsit néztem még majd én is aludni mentem.
8-kor ébredtem, lezuhanyoztam aztán a konyhába mentem. Egy cetli várt a pulton.
„ Főztem neked kávét, a mikróban van. Sok sikert az interjún ! Este ! ❤️ "
Édesem. Reggelit is csinált nekem. Gyorsan megettem a rántottát, ledöntöttem a kávém aztán lementem Marcushoz. A nappaliban volt, kávéval a kezében.
- Jól aludtál ?
- Remekül, köszönöm. Azt is, hogy itt lehetek.
- Ne köszönd. Csak bizonyítsd, hogy valóban szereted a lányom. Tedd őt boldoggá.
Marcus pillanatok alatt bevitt a központba. Megtaláltuk a címet is ahova mennem kellett.
- Na sok szerencsét. Megvárlak, abban a kávézóban ott. – mutatott a túloldalon lévő helyre.
- Oké. Köszi. Remélem sikerül.
Kiszálltam, bementem a hatalmas épületbe. Szóltam a portán, hogy milyen ügyben jöttem, felküldtek a 7. emeletre. Ott körülbelül 2 perc várakozás után behívtak.
Az interjú elég gyorsan ment, értesítenek.
A kávézóba mentem, ahogy Marcussal megbeszéltük. Épp fizetett.
