⚜️ 18. ⚜️

278 9 0
                                    

Sean annyira meglepett a gyűrűs dologgal, napról napra biztosabb vagyok az érzéseiben

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.


Sean annyira meglepett a gyűrűs dologgal, napról napra biztosabb vagyok az érzéseiben. A parkból haza sétáltunk. Kéz a kézben léptünk be az udvarra ahol apám épp a bőröndjeit pakolta ki.

- Hát te? Úgy volt, hogy csak jövő héten jössz. – ugrottam a nyakába.

- Meglepi. – mosolygott.

Miután elengedtem Seanhez lépett és kezet fogott vele.

- Szia Sean. Örülök, hogy végre észhez tértetek.

- Apaaa ! – szóltam rá.

- Ugyan, hagyd csak igaza van.

- Na tessék ... már egyetértés van kettőtök között. – mondtam nevetve közben bevittem apa egyik bőröndjét.

- Segítek én is. – kapott el egy másikat Sean.

- Mit csináltatok ? – kérdezősködik.

- Sétáltunk a parkban, beszélgettünk. – válaszoltam.

- Szuper, akkor én kipakolok a bőröndből, aztán megcsinálom a motorod.

- Motor? – kérdezte csillogó szemekkel Sean.

- Igen, van egy motorom amivel munkába szoktam járni. De valami baja lett.

- Munkába ? – csodálkozott.

Erről még nem is beszéltünk.

- Egy kávézóban dolgozom, mint pultos és pénztáros.

- Ejha.

- Talpra esett lány. – jelentette ki apa, Sean pedig helyeslően bólintott.

Míg apa kipakolt én indítottam egy mosást,majd a konyhába mentem, előkészítettem néhány dolgot az ebédhez.

- Te főzöl is ? – lépett mögém Sean, a derekam köré fonta a karjait.

- Szoktam, igen.

- De még milyen finomat. – mondta apám a mosókonyhából kilépve – Sean van kedved segíteni a motorral?

- Persze, szívesen segítek bármiben.

Azonnal ugrott segíteni, ezzel a fiúk el is tűntek a lakásból. Én pedig neki láttam egy gyors gyümölcsös csirkeragunak, köretként pedig kukoricás rizst készítettem. Miután végeztem rendet raktam magam után, megterítettem az asztalt.

- Kész az ebéd ! – kiabáltam nekik, még mindig a motorom szerelték.

- Jövünk! – szólt vissza apa, de közel egy óra múlva sem értek be így kimentem.

Mindketten csupa olajosak, és könyékig a motorban voltak.

- Jól néztek ki. – mosolyogtam rajtuk, mire Sean felpattant, hogy megpróbáljon össze kenni.

- Ne merészeld. – nevettem – Nem vagytok éhesek ? Szomjasak ?

- Egy sört meginnék. – mondta apa – Igyál te is Sean.

- Akkor hozok két sört. – Indultam be, két sörrel tértem vissza.

- Egészségünkre. – koccintottak.

- Akkor mikor akartok ebédelni ? – kérdeztem újra.

- Még befejezzük. – mondták szinte egyszerre.

- Akkor felhívom Gaby-t. – ezzel fel is mentem, tárcsáztam a barátnőm. 

Boldogan meséltem el az utóbbi napok minden történését. Gaby velem együtt örült a boldogságomnak.

- Meg kell ünnepelnünk! - visított a telefonba.

- Nem, még nem. - mondtam gyorsan elhessegetve az ötletet – egyébként is holnap dolgozom.

- Jajj már. – nyafogott – Ahogy akarod. De ígérd meg, hogy bulizunk a következő szabad hétvégéden!

- Jó jó, csak ne nyaggass ! – adtam be a derekam – Most már leteszlek. Megnézem mi újság odalent. – köszöntem el másfél óra beszélgetés után.

- Na hahó. – léptem be a garázsba.

- Készen vagyunk. Próbáld ki.

Mentem vele egy két kört az udvarban.

- Szuper, köszönöm ! – nyomtam egy puszit apu arcára és Sean is kapott egyet.

- Ezért a mosolyért bármit. – mondta apa.

- Akkor irány mosakodni, aztán enni mert kilyukad a hasam.

- Igenis. – vicceskedett Sean.

A fiúk megmosakodva végre megtalálták az asztalt, én pedig melegítés után az asztalhoz vittem az ételt.

- Uuu, ez nagyon jól néz ki. – mondta Sean miközben szedett magának.

Apa szokás szerint megvárta míg szedek azután ő is szedett. Repetáztak is. Tehát ehető volt.

- Isteni. – szólt két falat között Sean.

- Mondtam neked. Ilyen jól senki nem főzött a családban. – büszkélkedett apa.

Miután befejeztük elmosogattam amiben Sean is segített, bár inkább hátrafelé mint előre, de sebaj. Mögém bújt és a nyakam csókolgatta. Apa eközben a műhelyben pakolt el.

- Hm... Ne már. – motyogtam, miközben harapdálta a nyakam – Hallod.

Eszméletlen jó érzés volt, de mégis...apám konyhájában vagyunk. Sean nem hagyta abba, sőt fokozta a hasam cirógatásával. A hideg futkosott rajtam, annyira jó volt. Nem akartam, hogy abbahagyja.

- Hagyd abba. – szóltam rá újra nevetve.

- Naaa. Ezt miért ? – kérdezte ellépve miután lefröcsköltem.

- Ne csináld ezt.

- Mit ?? – na ne már, hogy nem tudod.

- Amit az előbb is.

- Öhm ... – közelebb lépkedett és megfogta a kezem – Ezt? – csókolt újra a nyakamra.

- Ooooo igen. – léptem volna el, de még jobban magához húzott majd megcsókolt.

Néhány perc múlva elváltak ajkaink, Sean is hagyta, hogy befejezzem a mosogatást.

- Használhatom a laptopod Baby ? – lépett mögém.

- Igen, ott van az ágyamon. – gyors csókot nyomott a nyakamra.

Csak miután elment esett le, hogy a hátteremen fél pucéran virít, az osztálykiránduláson készített lesi fotóm által. 

H a r m a d i k  E s é l yTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang