"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sean annyira meglepett a gyűrűs dologgal, napról napra biztosabb vagyok az érzéseiben. A parkból haza sétáltunk. Kéz a kézben léptünk be az udvarra ahol apám épp a bőröndjeit pakolta ki.
- Hát te? Úgy volt, hogy csak jövő héten jössz. – ugrottam a nyakába.
- Meglepi. – mosolygott.
Miután elengedtem Seanhez lépett és kezet fogott vele.
- Szia Sean. Örülök, hogy végre észhez tértetek.
- Apaaa ! – szóltam rá.
- Ugyan, hagyd csak igaza van.
- Na tessék ... már egyetértés van kettőtök között. – mondtam nevetve közben bevittem apa egyik bőröndjét.
- Segítek én is. – kapott el egy másikat Sean.
- Mit csináltatok ? – kérdezősködik.
- Sétáltunk a parkban, beszélgettünk. – válaszoltam.
- Szuper, akkor én kipakolok a bőröndből, aztán megcsinálom a motorod.
- Motor? – kérdezte csillogó szemekkel Sean.
- Igen, van egy motorom amivel munkába szoktam járni. De valami baja lett.
- Munkába ? – csodálkozott.
Erről még nem is beszéltünk.
- Egy kávézóban dolgozom, mint pultos és pénztáros.
- Ejha.
- Talpra esett lány. – jelentette ki apa, Sean pedig helyeslően bólintott.
Míg apa kipakolt én indítottam egy mosást,majd a konyhába mentem, előkészítettem néhány dolgot az ebédhez.
- Te főzöl is ? – lépett mögém Sean, a derekam köré fonta a karjait.
- Szoktam, igen.
- De még milyen finomat. – mondta apám a mosókonyhából kilépve – Sean van kedved segíteni a motorral?
- Persze, szívesen segítek bármiben.
Azonnal ugrott segíteni, ezzel a fiúk el is tűntek a lakásból. Én pedig neki láttam egy gyors gyümölcsös csirkeragunak, köretként pedig kukoricás rizst készítettem. Miután végeztem rendet raktam magam után, megterítettem az asztalt.
- Kész az ebéd ! – kiabáltam nekik, még mindig a motorom szerelték.
- Jövünk! – szólt vissza apa, de közel egy óra múlva sem értek be így kimentem.
Mindketten csupa olajosak, és könyékig a motorban voltak.
- Jól néztek ki. – mosolyogtam rajtuk, mire Sean felpattant, hogy megpróbáljon össze kenni.
- Ne merészeld. – nevettem – Nem vagytok éhesek ? Szomjasak ?
- Egy sört meginnék. – mondta apa – Igyál te is Sean.
- Akkor hozok két sört. – Indultam be, két sörrel tértem vissza.
- Egészségünkre. – koccintottak.
- Akkor mikor akartok ebédelni ? – kérdeztem újra.
- Még befejezzük. – mondták szinte egyszerre.
- Akkor felhívom Gaby-t. – ezzel fel is mentem, tárcsáztam a barátnőm.
Boldogan meséltem el az utóbbi napok minden történését. Gaby velem együtt örült a boldogságomnak.
- Meg kell ünnepelnünk! - visított a telefonba.
- Nem, még nem. - mondtam gyorsan elhessegetve az ötletet – egyébként is holnap dolgozom.
- Jajj már. – nyafogott – Ahogy akarod. De ígérd meg, hogy bulizunk a következő szabad hétvégéden!
- Jó jó, csak ne nyaggass ! – adtam be a derekam – Most már leteszlek. Megnézem mi újság odalent. – köszöntem el másfél óra beszélgetés után.
- Na hahó. – léptem be a garázsba.
- Készen vagyunk. Próbáld ki.
Mentem vele egy két kört az udvarban.
- Szuper, köszönöm ! – nyomtam egy puszit apu arcára és Sean is kapott egyet.
- Ezért a mosolyért bármit. – mondta apa.
- Akkor irány mosakodni, aztán enni mert kilyukad a hasam.
- Igenis. – vicceskedett Sean.
A fiúk megmosakodva végre megtalálták az asztalt, én pedig melegítés után az asztalhoz vittem az ételt.
- Uuu, ez nagyon jól néz ki. – mondta Sean miközben szedett magának.
Apa szokás szerint megvárta míg szedek azután ő is szedett. Repetáztak is. Tehát ehető volt.
- Isteni. – szólt két falat között Sean.
- Mondtam neked. Ilyen jól senki nem főzött a családban. – büszkélkedett apa.
Miután befejeztük elmosogattam amiben Sean is segített, bár inkább hátrafelé mint előre, de sebaj. Mögém bújt és a nyakam csókolgatta. Apa eközben a műhelyben pakolt el.
- Hm... Ne már. – motyogtam, miközben harapdálta a nyakam – Hallod.
Eszméletlen jó érzés volt, de mégis...apám konyhájában vagyunk. Sean nem hagyta abba, sőt fokozta a hasam cirógatásával. A hideg futkosott rajtam, annyira jó volt. Nem akartam, hogy abbahagyja.
- Hagyd abba. – szóltam rá újra nevetve.
- Naaa. Ezt miért ? – kérdezte ellépve miután lefröcsköltem.
- Ne csináld ezt.
- Mit ?? – na ne már, hogy nem tudod.
- Amit az előbb is.
- Öhm ... – közelebb lépkedett és megfogta a kezem – Ezt? – csókolt újra a nyakamra.
- Ooooo igen. – léptem volna el, de még jobban magához húzott majd megcsókolt.
Néhány perc múlva elváltak ajkaink, Sean is hagyta, hogy befejezzem a mosogatást.
- Használhatom a laptopod Baby ? – lépett mögém.
- Igen, ott van az ágyamon. – gyors csókot nyomott a nyakamra.
Csak miután elment esett le, hogy a hátteremen fél pucéran virít, az osztálykiránduláson készített lesi fotóm által.
