"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Mióta anyám elvitte Nataliet abba szállodába nem láttam. Párszor ott voltam, azt mondták, már nincs ott. Nem akartam elhinni. Nem reagált az üzeneteimre sem.
Karácsonykor anya talált egy borítékot a postaládában, a nevem állt rajta így én bontottam fel, egy karácsonyi képeslap amin Kellemes Ünnepeket kíván nekem, a családnak. Ez volt az utolsó dolog tőle, egészen hétfőig.
A szekrényemben talált borítékkal mentem a helyemre. Körbenézve láttam Sarahnál, Zoenál, Petenél meg Lucasnal is. Sarah szipogott, Zoe vigasztalta, de az ő szeme is könnyes volt. Lucas értetlenül ült. Pete-ről nem tudtam leolvasni semmit.
- Történt valami ? - kérdeztem odalépve.
- Te nem ? - kérdezte újra sírva Sarah, majd megemelte a borítékot.
- Mi van benne ? - néztem rájuk értetlenül.
- Szerintem olvasd el. - Mondta Pete.
Nem értem, én azt hittem valamelyik lány újabb szerelmes levelet írt, nem ez volna az első. Terveztem, hogy kidobom. Leültem a helyemre majd kibontottam. Natalie vaníliás illata azonnal megcsapott. Gyorsan széthajtottam a papírlapot és olvasni kezdtem .
„Szia. Öhm, nem is tudom hol kezdjem... Talán az elején ?!Segítettél, hogy megszeressem ezt az iskolát, vele együtt egy jobb világot fedeztem fel. Barátokat szereztem. Mellettem voltál amikor el akartam bújni minden elől. Meghallgatás, ha szükségem volt egy kis lelkizésre. Felvidítottál, ha szomorú voltam. Imádtam minden közös percet. Köszönöm mindazt amit kaptam."
Semmit nem kell köszönnöd. Mindent megtennék érted, újra és újra!
„Sosem felejtelek el."
Miért kellene elfelejtened ?! Én nem akarom!
„De sajnos búcsúzom."
Hogy mit csinálsz ??? Miért ???
„El megyek és kívánom mindig legyél boldog."
El ? Hova ? Boldog nélküled ? Soha !
„Találd meg a számodra megfelelő nőt, akit már azt hiszem meg is találtál. Aminek örülök."
Megtaláltam, te vagy az !
„Azt hiszem...Talán."
??
„Na jó a frász kerülget tőle. De nem tehetek semmit. És nem is akarok a boldogságod útjába állni."
A boldogságom Te vagy !!
„Bár, néha jó volt azt hinni ... hinni abban, hogy egyszer elérhetlek. Ez a hit túl táplált érzésekkel. De ezt nem ragoznám."
Hinni? Elérhetsz, elértél! Az érzéseid az én érzéseim is! Ragozd könyörgöm!
„Ne haragudj rám amiért egy nyamvadt levelet hagyok magam után. Ég veled Sean !"
Ég velem ?? Nem, nem mehetsz el! Ne hagyj itt kérlek ! Mi ez ? Miért köszön el ? Hova megy ? Miért nem mondta el ?
" Szeretlek."
- Ti tudtátok ? - léptem Sarahékhoz.
- Ha tudnánk itt lenne ez a rohadt boríték ? - kérdezte mérgesen.
Közben már leesett nekem is. De egyszerűen nem látok tisztán. Kimentem a teremből, az irodába.
- Mirs Revy . - kezdtem - könyörgöm mondja el nekem.
- Mit Sean? - értetlenkedett.
- Natalie ?
- Natalie Smith ? Kiiratkozott. Elköltözik az édesapjával. - ledöbbenten álltam előtte.
- Hogy ? Mégis hova?
- Sajnálom Sean, nem mondhatok többet. Titoktartási kötelezettség.
- Neee, mondja el !
- Nem tehetem. - mondta.
Ezt nem hiszem el. Hogy lehet, hogy nem vettem észre semmit. Össze vissza vertem a szekrényeket miközben vissza mentem a terembe. Leültem a helyemre majd órák után haza sétáltam.
- Nem vagyok éhes. - mentem egyenesen a szobámba, eldőltem az ágyon.
Az éjjeli szekrényem fiókjából elővettem a pólót, amit múltkor neki adtam. Visszajuttatta, bevette az illatát.
- Sean van valami baj ? - lépett be anyám miután kopogott.
- Elment anya.
- Ki ment el ? Hova ? - kérdezte.
- Natalie, elköltözött.
- Micsoda? Hova?
- Fogalmam sincs hova, egy levelet hagyott. És ami a legrosszabb, azt hiszem szeretett! Én meg nem vettem észre. Azt hiszi Tina a barátnőm mert megcsókolt. Pedig esküszöm közöm sincs hozzá. Én szeretem Nataliet .
- Nyugodj meg fiam. Biztosan találkozni fogsz még vele. Itt az anyja, biztos őt is meglátogatja majd és akkor te is tudsz találkozni vele.
- Akkor sosem látom újra. Az anyja miatt sosem jönne vissza. - mondtam elkeseredve.
Anyám még próbált meggyőzni, biztatni de nem sikerült. Magamra hagyott én pedig hívtam Natalie számát.
„ A hívott fél pillanatnyilag nem kapcsolható. ... bla bla „
A fejemben gondolatok száza cikázott, tervet szőttem, hogy találjam meg. Aztán minden ötletem elvetettem.A hetek rohamosan teltek, Sarah beszélt vele azóta, talán egyszer. Azt mondta mindenkinek üzeni, hogy jól van és ne szomorkodjunk miatta. Ígérte még jelentkezik, de egyenlőre semmi. Szép lassan közeledett az érettségi napja, mindenki levizsgázott, többségünk át is ment. Vajon Natalienak sikerült ? Vannak barátai ? Piszkálják ? Millió kérdés van a fejemben de egyre sem tudom a választ.
