Egy hajszálon múlt, hogy lebukjunk. Engem Marcus kicsinált volna, sőt...ki fog. Mert előbb utóbb megtudja.- Apa. Te hogy hogy itt vagy ilyen hamar? - csatlakozott hozzánk Natalie is.
- Elmaradt két tárgyalás így jöhettem.
- Mit főzzek vacsorára? - érdeklődött - Úgy terveztük pizzát rendelünk, de össze dobok valamit.
Abban maradtak, hogy pizza lesz. Marcus elment még valahova. A rendelést ránk bízta.
- Ez meredek volt. - csuktam be magunk után az ajtót.
- Beszélni fogok vele.
Mintha ez olyan egyszerű dolog lenne.
- Na akkor én csomagolhatok is. - frusztrál ez a helyzet.
Épp akkor ért haza mikor a futár hozta a pizzát.
Együtt megvacsoráztunk, mesélt az útról aztán minket kérdezett, mit csináltunk.- Vissza szeretnék menni dolgozni. - jelentette ki a semmiből Natalie.
Erről nem esett szó eddig, így meglepődtem.
- Akkor autót kell nézni, hogy be tudj járni.
- Nem, megoldom anélkül. - ebben a válaszban biztos voltam.
A baleset óta retteg, még utasként beülni is.
- Vissza térünk rá. - puszilta homlokon a lányát - Most lefekszem, hosszú nap volt.
Elpakoltunk, Natalie a kanapéról figyelt ahogy mosogatok.
- Ezt jó nézni.
- Én is jobban szeretem nézni mint csinálni.
Rá akartam térni a munkára, ahogy végeztem le ültem mellé.
- Mielőtt megszeretnél győzni arról, hogy nem kell dolgoznom... Kell, és akarok is.
A vesémbe lát.
- Nem akarlak arról győzködni, hogy ne dolgozz.
Amolyan tényleg pillantással nézett rám.
- Tényleg. De ehhez vissza kell ülnöd a nyeregbe.
- Sean. Ne kezd te is.
- Nézd én csak azt mondom...
- Ne mond! - indult fel.
Elkaptam a karját.
- Baby. - húztam vissza - Ne haragudj rám. - az ölembe húztam - Segíteni szeretnék.
Nem akartam feszültséget generálni.
- Tudod mi jutott eszembe? - váltottam témát.
- Ha elmondod tudni fogom.
- Szeretnélek elvinni randizni.
ESTÁS LEYENDO
H a r m a d i k E s é l y
Romance"Natalie Smith vagyok. Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be. Az első évem a Carlstonban nehéz vol...