"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Borzasztó vége lett a szalagavatónak. A bálon sem maradtam, anya az apa lánya táncról is lemaradt. Kint veszekedtek az épület előtt mikor én kirohantam. Beszálltam a kocsiba, nem sokkal később ők is. Sokkolt a látvány, hogy Sean csókolózik Tinaval. Hazaértünk aztán a szobámban töltöttem az éjjelt és az egész hétvégét. Anyáék lent veszekedtek, már biztosan elválnak. Apa el költözött de csak egy szállodába ment. Amíg a bíróság engedélyezi, hogy vele éljek. A suliban Sean azonnal beszélni akart velem, persze közöltem, hogy semmi szükség rá. Aztán a fülébe jutott a szüleim válása , jött a sajnálkozás . Na nem erre pont nincs szükségem. Legyen csak boldog a kis ringyóval. Nem érdekel.
Haza érve anyámékat a konyhaasztalon találtam, a gyomrom is felfordult, felhívtam apát, hogy nem akarok itt maradni, jöjjön el értem. De nem tudott. Kibuktam és vele is össze vesztem. Sarahnak SMS-eztem.
N. Szia ... átmehetek ? Nem bírom ezt itthon. 😢
S. Ne haragudj, Petenél alszom.
N. Ahhh . Rendben, jó éjt nektek.
S. Sean?
N. Nem, akkor inkább itthon.
S. Szóltam neki. Odamegy érted.
N. ?!😲
S. Beszélj vele.🤞
Már épp írtam volna, mikor csengettek. Lementem, hogy kinyissam.
- Sean.
- Szia. Sarah írt.
- Tudom. Mondta. Ne haragudj, nem akarlak ugráltatni feleslegesen. Menj haza nyugodtan.
Ahogy ezt kimondtam, anyámék hangjaik felerősödtek.
- Szeretnél elmenni itthonról ?
- Nagyon. - mondtam őszintén.
- Akkor gyere. - intett az autójuk felé - Hova menjünk ?
- Sean ... nem okoz gondot ? Úgy értem, ha van dolgod vagy máshol, mással kéne lenned...
- Nem kell máshol lennem. És nem is akarok. Hova szeretnél menni ? Buli?
- Nem akarok emberek közé menni.
- Akkor menjünk hozzánk ?
- Ha nem zavarok ... - motyogtam.
- Sosem zavarsz.
Ezzel el is indultunk hozzájuk. A szülei még dolgoztak, így ketten voltunk.
