"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
3 éve egy osztályba járunk Natalie-val. Az esetlen kislányból a szemem előtt érett, magabiztos nő lett. Elképesztően néz ki. Nehéz magamban tartanom mit érzek iránta, de ha már közel három éve megy, nem adhatom fel. Nem akarom elrontani a barátságunkat. Mostanában a szülei nagyon sokat veszekednek. Gyakran nálam van, ha ki akar szakadni az otthoni közegből. Amit én cseppet sem bánok. Az őszi szünetben épp nem voltam otthon, de talán nem volt semmi. Sarah azt ígérte, hogy hív ha bármi baj van.
Hétfő van. Sosem vártam az iskolát most mégis, csak mert végre láthatom Őt. Minden képzelgésem felülmúlta. Gyönyörű. Elég kévés óránk volt együtt de ahol tudtam lestem.
Kedd reggel a buszmegállóban vártam, megakartam kérdezni minden rendben van e, de nem jött. Ilyenkor írni szokott, most viszont semmi. Csak teltek a napok és továbbra sincs semmi hír róla, négy nap telt el. Nem bírtam a tudatlanságot. Átmentem hozzájuk. Karen nyitott ajtót.
- Szép napot.
- Szia Sean. Natalie nincs itthon. Az apja elvitte.
Ledöbbentem. Ha csak ez lenne akkor írt volna. Nem?!
- Értem. Nem tudja esetleg, hogy érhetem el ? Tudja a lecke miatt.
- Nem tudom. Mindjárt szólok a férjemnek.
Azzal be is ment, nem sokkal később kijött Marcus.
- Hello Sean.- fogott kezet - Natalie hétfőn megy suliba.
- Ugye nincs baja ? - kérdeztem talán több aggodalommal a hangomban.
- Semmi. Jól van, csak elvittem pihenni. Megyek vissza én is, csak el kellett intéznem itthon valamit.
- Akkor jó. Mondja meg, hogy kerestem.
- Mindenképp. Őrülni fog neki.
- Köszönöm. Viszlát.
Valami nagyon furcsa zajlik itt. Nem nyugtatott meg az információ amit kaptam. Hiába hívtam nem vette fel. Sarah sem tud semmit. Komolyan aggódom. Alig vártam a hétfőt.
🔸 🔸 🔸 🔸 🔸
Az iskola előtt álltam várva, hogy Natalie megérkezzen. Aztán megláttam az iskolabuszt. Az utolsó pár ember is leszállt. De Natalie sehol sincs. Már volt figyelmeztető csengetés, muszáj lenne bemennem. Aztán megláttam a fekete Insignia-t. Ez Natalie apukájának az autója. Kipattant és rohant felém.
- Sean! Szia.
- Törpe! Tudod, hogy aggódtam?! Szólhattál volna! - kaptam fel ahogy megöleltem.
