"Natalie Smith vagyok.
Jelenleg Londonban élek, immár három éve. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit egy helyen töltöttünk. Apám munkája miatt folyton költözünk. Megígérték, hogy az érettségit itt fejezhetem be.
Az első évem a Carlstonban nehéz vol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most, hogy végre megbeszéltük a dolgokat egyetlen cél lebeg a szemem előtt. Feleségül venni őt. Bizonyítva neki és mindenki másnak.
➖➖➖
Az esküvő napja
Kora hajnalban landolt a gépem. A Lucas és Pete jött értem a reptérre. Egy szállodába vittek ott készültem el.
- Izgulsz? - kérdezte Pete már a kocsiban.
- Őszintén? Rettenetesen.
Bízom benne, hogy minden rendben lesz.
Mindenki ott volt már mikor oda értünk, köszöntöttek majd elfoglaltuk a helyünket. Türelmetlenül vártam, hogy meg lássam. A helyszín gyönyörű.
Néhány perc múlva Marcus sétált be. Egyedül. A kétségbeesettség kiült az arcomra.
- Itt van. - súgta oda.
Ekkor szólalt meg Christina Perri: A Thousand Years című száma. Lassan elhúzódtak az oldalsó nagy ablakokat takaró függönyök majd megjelent Ő a terem végében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az állam a földre esett, a ruha, ő maga és a távol töltött idő talán most jött ki de sírva fakadtam. Ahogy ő is. Amikor végre oda ért szorosan öleltem magamhoz, mélyen be szívtam az illatát.
- Kibaszottul hiányoztál! - mondtam ki hangosan.
- Csókot! - kiabáltak többen is.
Nem kellett többször kérni, magamhoz húzva csókoltam.
- Ha nem az esküvőnk lenne, most azonnal szobára vinnélek. - súgtam elválva a fülébe.
Pimasz mosoly volt a válasz.
A szertartás után mindenki köszöntötte a friss hatásokat.
- Mr és Mrs Evans! - mondta be a ceremónia mester mikor beléptünk a vacsora terembe.
Az események csak úgy pörögtek, már a fogadalmak megtétele jött.
Natalie kezdte.
- Mit mondhatnék neked, amit még nem mondtam? Mit tudok adni neked, amit még nem adtam meg? Van valami tőlem, ami még nem a tiéd? A testem, az elmém, a szívem, még a lelkem is. Minden, ami én vagyok, jóval azelőtt hozzád tartozott, és hosszú idő után ez a tiéd lesz. Örökre.
Rám került a sor, nyeltem párat, össze szedtem a gondolataim.
- Hihetetlen érzés itt állni, előtted, a szüleink, barátaink előtt a házasságunk megkötése miatt. Annyiszor elrontottam, annyit hibáztam. Tudom, hogy szól a mondás...A harmadik után nincs több új esély. Az utolsó esélyem nem hibázom el. Mert te vagy a minden. Az életem! Szeretlek most és mindörökre!
Minden szavam igaz, a harmadik esélyem kellett ahhoz, hogy valóban megértsem ő az akiért érdemes élnem.
- Imádtam a rémült fejedet amikor egyedül léptek be. - jött koccintani Marcus.
- Nem volt vicces.
- Nem adtam áldásom a ruhára. Ezért harangszom is rá! - magyarázta el a dolgokat.
- Nem neked választottam édesapám! - ölelte át hátulról.
Marcus elvonult.
- Közönségesnek tartja. - lépett oda hozzám.
- Szerintem pedig eszméletlen szexi. Nagyon vissza kell fogjam magam. - arcán elégedett mosoly ült.
Hivatalos menetrend szerint éjfélkor megvolt a menyasszony tánc, majd valamikor hajnal négy előtt raboltam el a menyasszonyt.
