Puszta homokszem

19 2 0
                                    

•■□●☆●□■•

Puszta homokszem

Talán a homokszem, -melyet elfúj a szél-,
Egyszer hegyként látta meg a napvilágot.
Talán az egyetlen, -ami még él-,
Holnap utoljára lát világosságot.

Talán a madár azért dalol, mert fáj neki,
S nem örömtől csordultig teszi.
Talán a kutya ha megugat a démonod látja,
S tudja, annak benned van a párja.

  Talan a virág sosem nyílik ki, csak képzeled,
Fáj beismerni, hogy nem minden szép.
Talán neked sincs már lelked,
Csak parányi homokszem, mit a szél tép!

(Keletkezés dátuma ismeretlen)

•■□●☆●□■•

LéleksorokWhere stories live. Discover now