Betyár romantika

27 3 2
                                    

{99.Szívszilánk}

▪■□●♡●□■▪

Betyár romantika

Utolsó versemet néked írom, Rózsa,
Kinek bármily nagy téltűz idején es vérvörös az ajaka.
Utolsó soraim hozzád szólnak hát, te drága,
Úgy olvasd őket, hogy nékim biz integet az bitófa.

Lásd bujdosóvá vált igaz szüvem,
Mit soha meg nem koptattak az bécsi kutyák!
Érted tettem, drágám, kettőnkért küzdöttem,
De reám már a győzelem-tüzet gyútják!

Ne sírj kérlek, akkor sem ha meghalok,
Ha meghalok majd őriznek biz az csillagok!
S ha lelkem látod valmely árnynak sziluettjén,
Tudd, hogy érted esmét földre jöttem én!

Hullám lóbálódzik bimbózó eperfán,
S utolsó levegőjét tüdőmnek hordja az őszi szél.
Kacagok hát magamnak a halál hideg torkán,
Csak én tudom milyen, ha valaki hű magyarnak él.

Szerettem! -ezt kiáltom utoljára szülédnek,
Ki miatt engem az népek betyárnak emlegetnek.
De nékim lásd mit sem ér az szó, drágám,
Ha könnyesnek látom zaphir szemedet, Rózsám!

Bujdosóvá tettek, s bár hét országot bejártam,
Lábam még nem vetült meg soha egy hazában.
Tékozlón itta be alkohol mámorát ajakam,
De hiába feledés csábítása, vésve vagy te agyamban!

Most érzem csak igazán nyakamon az véget,
Utolsó soraimmal így pecsételem e verset:
Szerettelek édes babám, szerettelek biz én,
Te rád emlékezek majd az eperfa ölén!

2020. Április. 07.

▪■□●♡●□■▪

54

LéleksorokTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang