▪■□● ♡ ●□■▪
Magány
Bőrömön a magány művészként hegedül,
Ülők a vad szírttetőn komoran, egyedül.
Nézem alant a fák égignyúló koronáját,
Megvizslatom a világ száz csodáját.
Szellemként kísér a szél utamon.
Tudom majd ő nyugszik síromon.
Csak ő van, ki társként kémlel e világban!
Csak ő van, ki nem hagy el a homályban!
S tépáznak a vad, cudar gondolatok,
Minden szónál meg-meg akadok,
S csak könnyes szemmel nézem az ugart,
Előttem nem áll más csak a mart.
Kísér a szél miképp zuhanok a mélybe.
Zuhanás ez az érzés, de felemel az égbe!
Elér a föld, karja várt már széttárva,
Ölelésben húz le a végső nyugvásba.
2019. Augusztus. 18.
▪■□● ♡ ●□■▪
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
